Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Vértes O. András: Fr. Kainz, Psychologie der Sprache (ism.) 448

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 495 idegen szavak közt, s nem ismerte fel, hogy az általános szótár szerkesztőjének másként kell állást foglalnia ebben a kérdésben, mint a nyelvtisztító harc ama képviselőinek, akik nem általános szótárt írnak. Azt viszont Vörösmarty nyomán helyesen emeli ki GÁLDI, hogy Kassainak nem volt elég fejlett stílusérzéke, sem elég sülya ahhoz, hogy sajátos, szélsőséges purizmusa termékeny legyen. Hihető az a feltevése is, hogy Kassai „minden bizonnyal ... a megtisztított magyar nyelvnek az akkori nemzetiségi vidékeken való terjesztését tartotta egyik legsürgősebb nemzeti feladatnak" (432). Összefoglalásában világosan vázolja GÁLDI a tárgyalt korok legfontosabb jellemző sajátságait. A visszatekintés azonban néhány részletre vonatkozólag beszédesebb lett volna, ha röviden feleleveníti a fejlődés jellemző tényeit, esetleg egy-két új adattal is kiegészítve. Hiányát érezzük az összefog^lásban pl. a tárgyalt szótári műfajok áttekintésének. Az érdeklődés, az egyéni kezdeményezés sokféleségét és a szótár fogalmának, a szótárról való felfogásnak bővülését szemléletesen bizonyítja a szótári műfajok változatos képe: 1. tárgykörök szerint rendezett, gyakorlati célú szójegyzékek (Beregszászi 1797, Vérségi 1805): 2. „hexameteres" szótár és szójegyzék (Baróti Szabó 1784, Takáts Rafael 1811); 3. szóvégek szerint rendezett „rímszótárak" (Vérségi 1805, Simái 1809 —10, Takáts Rafael 1811); 4. két- és többnyelvű szótárak (a tárgyalt korokban mindvégig), a) latin vczémyclvvcl (a tárgyalt korokban végig), b) német vezérnyclvvcl (terv 1781 óta, kiadott kétnyelvű, német—magyar szótárak 1788 óta), c) magyar vezérnyelvvel (latinra a tárgyalt korokban végig, németre Adámi 1763, illetőleg Márton 1800 óta) 5. egynyelvű (anyanyelvi) szótárak (Baróti Szabó 1784, 1792 óta, illetőleg „írói szójegyzékek" 1779 óta); 6. frazeológiai gyűjtemények (a tárgyalt korok mindegyikében); 7. tájszógyűjtemények (a tárgyalt korok mindegyikében) és tájszótár (1838); 8. műszógyűjtemények (1793 óta) és műszótárak (Vérségi 1820—2/6 óta); 9. idegen szavak szótára (Gyarmati 1816, illetőleg Kunoss Gyalulata 1835); 10. nyelvújítási szótárak (a két Mondolat kis szótára 1810, 1813; Szemere Pál 1816 körül, Kunoss Szófüzére 1834); 11. nyelvtörténeti szótárak (Fábehich 1789 — 95 ?, Kresznerics 1812 ? —30/31 —2); 12. etimológiai szótártervek (Kalmár György 1778, 1780—1, Kazinczy 1810—6 ?) és etimológiai szótárak (Gyarmati 1816, illetőleg Dankovszky 1833, Kassai 1833 — 6); — terjedelem szempontjából: 1. egészen kis szójegyzékek (a tárgyalt korok mindegyikében); 2. kis (terjedelmű) szótárak (25 — 30.000 szóig: Baróti Szabó óta); 3. közepes (terjedelmű) szótárak (30.000— 45.000 szóval: a tárgyalt korok mindegyikében); 4. nagy (terjedelmű) szótárak (terv, ill. töredék: Kalmár 1780 ?; befejezetlen kézirat: Simái 1814—33; kiadott szótár: Kresznerics 1812 ?-30/31—2, Kassai? 1810? —6?/33-6, Tzs. 1838). Érdemes lett volna megemlíteni s adatokkal szemléltetni, hogy szótáríróink a magyar szókincsnek fokozatosan növekvő mennyiségét szótározzák. A Pápai Párí z—B o d Pete r-féle magyar—latin szótárnak 1782-i szebeni kiadásában például Fábehich József 30.032 magyar szót számlált meg (Fábehich Kengyelfutó 1794/5, 32r;

Kres zn. I. k. XLVIH, 1.; HADNAGY L.: MNyTK. 71. sz. [1944] 19; KELEMEN: Nyr. LXXVIH [1954], 72; GÁLDI 386). — Baróti Szabó Dávidnak a PPB. kiegészítéséül szánt Kisded Szótára első kiadásából (1784) TOLNAI VILMOS a készülő Akadémiai Nagyszótár részére 2624 adatot, a második kiadásból (1792) pedig 10.183 adatot írt ki. — Fábehich saját feljegyzései szerint kilenc XVI — XVLT. századi forrásműből 1789 — 95 közt 18 693 adatot írt ki; ezek közül 4914 nincs meg PPB. idézett kiadásában (MKálep. lr_2*)1. Takáts Rafael Toldaléka (1795 k.) mintegy 3600. szót közölt PPB. magyar címszavainak pótlásául (GÁLDI 255). Sándor István (Toldalék 1808) GÁLDI (233) szerint több mint 15.000 címszót pótol PPB. 1767-i és 1801-i magyar címszavaihoz. Ezt a becslést támogatja az, hogy az akadémiai Nagyszótár részére 19547 adatot írtak ki belőle. (Az adatok nagy részét PUTNOKY IMRE gyűjtötte.) Takáts Rafaelnek kéziratos Lexicon Ungaricum c. magyar-latin szótára (1810—1) kb. 42.000 címszót tartalmaz (GÁLDI 259). — Simái Kristófnak Végtagokra szedetett Szótárából (I. 1809. H. 1810) 23.675 adatot írtak ki a Nagyszótár számára (ebből 22.210 adatot TOLNAI VILMOS). — Simái Gazdag Szótára A — JVt/-betűs részének (1814—33) címszavait GÁLDI (281) közel 70 000-re becsüli, Kresznerics Ferenc szótáráét (1812? — 30/31 — 2) több mint 80 000-re. — A Tudós Társaság magyar—német zsebszótára (1838) mintegy 75 000 címszót tartalmaz (GÁLDI 474). 1 GÁLDI

(101) a Kengyelfutó bevezetése alapján (2*) 4616 új szóról tud, de Fábehich a Kengyelfutó után is folytatta gyűjtését. A fent közölt szám a későbbi gyűjtés adatait is magában foglalja 1795. okt. 17-ig, s valószínűleg a többi (13779) adat közt is sok olyan van^ amely az alapul vett szótár címszavaihoz képest új szónak minősül.