Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Gáldi László: Kassai József szláv-magyar szóegyeztetései 389

400 GÁLDI LÁSZLÓ vetrilo alakot még nem ismerte, legalább ennyit megjegyzett: ,,Tolttos vitor [=irod. szl. vietor, keleti szlovák viter K.] (ventusból)" (116).xl votha. — Hadd említsük meg ezt az eredetinek látszó cikket is: ,,Votkája a' Pálinkának (Tolttos) | Ondója az égett bornak (Erd)" (117). Ehhez magyarázatul a következő két nyelvjárási adatra kell hivatkoznom: a MTsz. szerint a votha az Alföld egyes pontjain, valamint a Dunántúlon 'pálinkafőzésnél az első lepárolás eredménye, rosszabb minőségű pálinka', az ondó 2. jel.-e pedig már a Tsz. szerint a Székelyföldön 'pálinka-seprő'. KASSAI adatközlése tehát teljes egészében helytálló. zámiska. — Nem ismeretes 1816-nál korábbi időpontból a zámiska (KASSAinál zsámisTca) 'dödölle', azaz — KNIEZSA (566) szerint — 'puliszkaszerű étel; lisztpép, melyet zsírral, tejjel esznek' szómegfejtése sem: KASSAI nem idézi ugyan az ukrán zámiska alakot, de helyesen tudja, hogy a szó igei származék, hiszen ezt írja róla: ,,Tolttul [!] "za mesámból" (118). Mivel a zsámiska alakv.-ot többek közt éppen Zemplénből közölték (MTsz.), még a KASSAi-féle magyar adat lokalizációja is teljesen kielégítő. zánkol. — Magyar nyelvjárási szempontból is értékes KASSAinak következő adata: ,,Zánholni, bé zánkolni az ajtót, Tolttos zanak [vsz. sajtóhiba zámok v. zámek h.] zár szóból, j Zárni, bé zárni, bé rekeszteni." (117). Mivel zánk 'faretesz, rigli' tájszavunk egyébként csak 1829 óta ismeretes (KNTEZSA 566). KASSAI adata kiigazítja a dokumentáció kronológiáját is. zimankós (KASSAinál zamankós is, vö. MTsz. Heves m.) szavunknak a szláv zima tővel való összevetését nem MUNKÁCSI kísérelte meg elsőnek (Nyr. XIII, 366; utal rá KNTEZSA 785), hanem ezentúl számon kell tartanunk — GYARM., VOC. 92 egyeztetési kísérletén kívül — KASSAI megjegyzését is: „Tolttos zima (frigus) szóból" (117). zúzmara. — Van KASSAinak mondanivalója zúzmaráz „vagy rövidebben: Zúz-mará" szavunkról is: helyesen ismeri fel, hogy „fele magyar, fele toltt, mertt Mraz fagyot tészen" (118)- Helyette az egyszerű zúz, zúzos alakot ajánlja, a következő példamondattal: zúzosok a' fák tólbenn". Eddig a zúzmara etimonját csak MUNKÁCSI (Nyr. XIII, 366) cikkóig szokták visszavezetni {KNIEZSA 329); felbukkan azonban már 1796-ban (BEREGSZÁSZI, Aehnlichkeit 149) és 1799-ben: GYARMATHI, Aff. 318); KASSAI szláv etimonja mégis valószínűleg független ezektől az előzményektől. 11. Ha most összefoglalóan óhajtjuk jellemezni KASSAI önálló etimológiáit vagy legalábbis az általa javasolt szófejtéseket, érdekes jelenségre kell utalnunk. KASSAI Szó-könyvének eddig is legnagyobb érdemül tájnyelvi anyagának gazdagságát tudták be, s most íme éppen e — jórészt felvidéki — magyar tájnyelvi anyag szavaihoz szólt hozzá a szófejtő KASSAI. Ebbe a szórétegbe sorozható burcsik, csopák, kokotka, kusza tyúk, szátva, szeklice, szipárnya, szuláp, uszkuruc, veternye, verőce, vinnye, votka, zánkolni, zsámiska, zsolna.12 11 Itt említhető meg, hogy

KASSAI zivatar szavunkat is a vitor 'szél' szóval hozta kapcsolatba, s a zimni vitor 'hideg szél' jelzős szerkezetből származtatta (117 — 8). Éppen ezért a PP.-ból tanult zérzúr-raX kívánta pótolni (117 — 8). 12 Rövidség kedvéért az eddig nem tárgyalt szavakkal kapcsolatban csupán a következőket kívánom megjegyezni: a kusza tyúk jelzőjét elsőnek helyesen KASSAI értelmezte, hiszen 'suta, farkatlan tyúk'-nak magyarázza (65, vö. KNTEZSA 297); az uszkuruc növénynévről annyit, hogy ezt KASSAI egy más forrásból nem ismert szlovák oszkorusza alakkal egyeztette (113, vö. KNTEZSA 542); vetemyé-röl — amelyet KASSAI, a Sokf. XII, 165 helyes magyarázata ellenére, a vecsernye szóval kever össze — vö. 116; a zsolna madárnévről: 118.