Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Gáldi László: Kassai József szláv-magyar szóegyeztetései 389

KASSAI JÓZSEF SZLÁV-MAGYAE SZÓEGYEZTETESEI 401 Ha ezeket a — köznyelben jóformán ismeretlen — tájszavakat hexameterbe szedném, felsorolásom majdnem hasonlatos lenne a Kisded Szótár 1. kiadásának egy-egy rejtélyes hexameteréhez. De talán így is volna rendjén: ez mutatná, hogy a szófejtő KASSAI, BARÓTI SZABÓ tanítványa, mennyire hű maradt mesterének legfőbb eszményéhez: a népnyelv megbecsüléséhez. Ez az a kor, amikor például BEREGSZÁSZI sem a román irodalmi nyelvből, hanem egy szatmári román nyelvjárásból közöl szinte fonetikus átírásban értékes adatokat, hogy velük a román nyelv latin jellegét bizonyítsa (vö. Aehnlichkeit 146—8). S most nem állhatjuk meg, hogy ne vessünk legalább futó pillantást KASSAI 3. Toldalékára is, amelyben — mesterét túlszárnyalva — már nem is a magyar és a szlovák nyelv közös elemeit vizsgálta, hanem kísérletet tett a Duna középső folyása környékén lakó népek nyelvközösségének, ennek a mindmáig létező nyelvi „sodalitas Danubianá"-nak feltárására is. Ebben a fejezetben foglalkozik ugyanis KASSAI azokkal a művelődési szavakkal, amelyek — azonos forrásból — megvannak a németben és a szláv nyelvekben éppen úgy, mint a magyarban, vagy ahogyan ő mondja: „Idegen el-türni való szók, melylyeket a' Diák, Német és Tolttokkal egygyütt koszpitoltunk" (121). Nem akarja tehát magyar szavakkal helyettesíteni az olyan vándorszavakat, mint alamizsna, angyal, ánis, apát, apostol (122), ecet, evangyéliom, fáklya, fátzán (123), füge (123), font, forma, galamb, garas, gesztenye, gyémánt (124), kártya, kordovány, korona, lámpás (125), menta, mester, must, noszpolya, orgona (126), petreselyem (127), répa, retek (!), ruta, sindely, spárga tábla (129).13

Ha ezeket a szavakat az átadó nyelvek szerint ismét rétegekre bontanok, érdekes művelődéstörténeti képet kapnánk: nagyjából kirajzolódnának előttünk mindazon művelődési hatások, amelyeknek révén Kelet-Európának valóban van közös szókészlete, s amely hatásokat maga KASSAI is elismert. A nyelvi partikularizmust így foglalja KASSAinál dialektikus egy, sógbe valami, amit a XVIII. század egyetemességére való törekvésével, az „universalité" keresésével rokoníthatunk. 12. A régi nyelvészeti munkákban való szemezgetés mindig az arany -1 mosásra emlékeztet: mennyi tapogatózás, téves egyeztetés homokját kell eltávolítani az útból, hogy hozzájussunk azokhoz az arany szemcsékhez, amelyek később szilárd hagyomány elindítói lettek, s amelyeknek halvány fénye az emlékezést is besugározza. Aranymosóként álltunk mi is KASSAI \ szófejtóseinek tömkelegébe, de talán sikerült felszínre hoznunk egyet-mást, aminek ismerete nem felesleges. Bevallom, munkámban mindvégig az a buzdítás segített, amelyet egykor párizsi mesteremtől, OSCAB, BLOCHÍÓI kaptam, k aki nemcsak nyelv járáskutatónak volt nagy, hanem etimológusként is bölcs volt, józan és mértéktartó. Maga BLOCH is etimológiai szótárt szerkesztett, 13 E jegyzék összeállításához KASSAinak — személves nyelvismeretén és összehasonlító hajlamán kívül — két indítéka lehetett. Az egyiket BEREGSZÁSZI szolgáltatta, akinek szóegyeztetései közt bőven akadnak utalások görög—latin eredetű európai vándorszavakra is. E vonatkozásban említhetők pl. a következő szó-sorok (valamennyinek BEREGSZÁszinál szláv elemként cseh tagja van): andel (andjel) — Engel — angyal^ apoíftol — Apostel — Apofiol, opat — Abt — Apat-Ur [!], komornje — Öammerherr — komornyik, nyfípule — Mispel — noízpolya, ruze — Bőse — rózsa stb. (vö. Aehnl. 149— 54). Valamivel később, 1799-ben GYARMATHI már olyan fontosnak tartotta a. középeurópai vándorszókat, hogy az Aff.-ban csillaggal — ahogyan ő mondta: „stellulá"-val — jelölte meg őket. Az Aff. orosz—magyar szóegyeztetései közül idetartozik pl. Apteka. die Apoíheke. Patika (306), Bokái, der Becher. Pokale. Bokály (308), Tzedulka. Zettel. Scheda. Tzédula (309), Fleitolska. das Flötchen. Flotátska. Sipotská (310) stb. a szerb— horvát—magyar egyeztetések közül pl. Majur. Mayerhoff. Major (337) stb.