Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Gáldi László: Kassai József szláv-magyar szóegyeztetései 389

KASS4J JÓZSEF SZLÁV-JIAGYAR SZÓEGYEZTETÉSEI 399 pásztágy alakv. 1838-ból (Tsz.). Megjegyzendő, hogy a szl. postát'-ntik a keleti szlovákban postac felel meg (KÁLAL); a KASSAI idézte alak — ha betű szerint vennők — inkább a szbh. postát-nsbk, illetve a szlovén postat-nak felelne meg. rásza. — Erről a 'palánta' jelentésű tájszóról, amelyet az eddigi irodalom szerint a szláv nyelvekkel először MIKLOSICH hozott kapcsolatba (SÍEL 684), már KASSAI tudott egyet-mást, ha nem is egészen helyesen. Szövege így hangzik: ,,Rásza p. o. Káposzta rásza, dohány Rásza. Tolttos Priszada szóból: plánta. | Ültetni való" (92). KASSAI csak az összetétel előtagjában tévedett: a valóságban ugyanis nem pri-, hanem raz- előtagos összetétellel van dolgunk (*raz-sadK, vö. KNIEZSA 459). szátva. —KASSAinak két cikke is idézendő itt: ,,Szátva, Eszváta, Iszváta, Osztováta. Tolttúl Sztáva. | Szövő szók" (100). ,,8zováta. Mondolat. 91. Lássd Szátva (104)." Ezek a cikkek több okból érdekesek. Lássuk mindenekelőtt a m. alakváltozatok kronológiáját (vö. KNIEZSA 171—2 és 492—3). A XVI. század óta ismert esztováta szónak szátva, szátyva alakv.-át eddig Abaújból és Zemplénből csak 1875 óta mutatták ki, a Nagyszótárnak 1787 óta vannak a szóra felvidéki adatai (pl. ,,[A vászon készítéséhez kell] Szátva, fonal, tsöllő, nyüst, borda, vetóllő, kenőts" (GELEI J., Robinzon 111)). Eszváta (nyilván az 1561-ben feljegyzett esztvátá-hól) 1838 óta szerepelt nyelvészeti dokumentációnkban; a Nagyszótárnál palóc adatunk van rá a XVIII. század első feléből (idézi PÁZMÁNDY, Schediasmata. 1786. 177). Talán teljesen ismeretlen volt eddig az iszváta alakváltozat; nyilván a borsodi és kalotaszegi isztováta (MTsz.) rövidebb formája. Nagy területen él viszont osztováta; az eddigi irodalom mégis csak 1877-óta közöl rá adatot. Mindenesetre 1808-ban feljegyezte SÁNDOR I.: nála ugyanis ez áll: ,,Szováta [SzD.2 óta!],

Osztováta. Machina textoria. Tseh. Sztav. Stavek. Vind. Sztatuva" (Sokf. XII, 134). KASSAI adata azért érdekes, mert — talán — első nyom arra a szlovák *stativa szóra, amelynek létezését a szátyva alakkal kapcsolatban KNIEZSA I. is feltételezte (493). Valószínű, hogy KASSAI egy olyan *statva, *stava-féle alakra gondolt, amelyet pl. a szlovénból ki is mutattak (vö. szlovén statva 'Webstuhl', idézi KNIEZSA171) szehernye. — Csak LESCHKA (215) óta szokták számontartani e 'csizmaszerű bőrlábbeli' jelentésű tájszó szláv megfelelőit (KNEIZSA 495—6)-. KASSAI ennyit közöl: ,,Szehernye Tólttúl Szkurnya: | Tsizma" (101). Ellenőrzendő lenne, vajon a többi szláv nyelvben elterjedt skornje szónak valóban van-e a szlovákban u tőhangzós alakja is. szipárnya. — KASSAI szócikke ezúttal is értékes nyelvi adatot és jó etimont tartalmaz. ,, Szipárnya Tolttos szip Gyökérből, melyly anynyi mint Tölts, mivel ebbe életet töltenek. | Élés ház" (103). Szipárnya táj szavunk eddig csak egy 1904-i, Nyitra vidéki adatból volt ismeretes; eddigi tudásunk szerint először Szűcs ISTVÁN származtatta a szlovák syparná-hó] (Nyr. XXXIII, 467, vö. KNIEZSA 505). verőce. — Jó szófejtése KASSAinak a verőce 'lécajtó' (Szabolcsban KASSAI szerint: ritka ajtó) tájszónak a szláv dvercé-hől (nála Dvertze) való származtatása (115); KASSAinak egyébként talán ez volt az egyetlen szláv etimonja, amely — SIMÁI ÖDÖN közlése révén (MNy. I, 225) — már bekerült a magyar etimológiai irodalomba (vö. KNIEZSA 555). vitorla. — Önálló egyeztetésként kell számontartanunk azt is, amit KASSAI vitorla szavunkról mond. SÁNDOR I. még német egyeztetésével próbálkozott (< Wetterleihlak, Sokf. XII, 167), KASSAI viszont, bár a déli szláv