Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Gáldi László: Kassai József szláv-magyar szóegyeztetései 389

398 OALDI LÁSZLÓ A magyarító szójegyzékben, melyet eddig nem ismertek, ezt olvassuk róla: ,,Tso-pák [!•] marha. Toltt Tsópak szóból . . . Fel-földi marha" (108). A KASSAI idézte szláv alak arra figyelmeztet, hogy maga a szerző ismert egy (szlovák?) copak alakot, amely aligha lehet más, mint -ak képzős származék a Öop (magyarul Csap) helynévből; eredeti jelentése tehát ez lenne: 'Csap környéki marha'. Mindenesetre a szó származásával, pontosabban a szláv copak eredetével KASSAI sem lehetett tisztában, hiszen szótárában a magyar tájszót a soták népcsoport nevével hozta kapcsolatba (vö. i. h., ezt az ötletet EtSz. I, 1148 ,,talán figyelembe vehetőnek" minősítette, de KNIEZSA, 817 teljes határozottsággal elvetette). I hajdina. E szavunk a szlovén és kaj-horvát hajdina alakkal áll kapcsolatban, ez pedig a német Heide(kom) szláv -ina képzős származéka. KNIEZSA (208—9) a magyar szó szláv etimonját csak LESCHKA (90) óta tartja számon, pedig már K^ssAinál a következő megjegyzést olvassuk: ,,Német Haydéból, Tolttos származtatás mint hovedzina [= hovádzina]" (57). Itt jegyezzük meg, hogy KASSAI más alkalommal is helyesen ismert fel szláv képzőket; a burcsik tájszót, amelynek jelentése szerinte „Ernyő, fedél a szekérenn", így magya' rázza: ,,Ezen szónak a' feje magyar ugyan, de a' farka az az végezete Tolttos, mertt Tsek, tsik tóltt kitsinyitö végezetek, p. o. Bartsik, Hlaptsik, gáltsik, Szolártsik" (48).10 karapol. — Szláv eredetű keresztény terminológiánk e régi, 'szenteltvízzel meghint' jelentésű szavát eddigi tudásunk szerint csak MELIGH elemezte (vö. KNIEZSA 255), pedig lám, KASSAI is hozzá tud szólni; ,, tolttos "-nak véli, s közli az ige etimonját is: ,,Tolttos. Kmpi szóból" (62). KASSAI nyilván a szlovák kropit', krápaV igére gondolt. kokatka. — KASSAI szerint ,, Kokatka az ekébenn. Tolttos: Gerendely vég-szeg (mint tengely vég-szeg)" (63). Új ós jó egyeztetés, amelyet csak < ASBÓTH fog újra felfedezni (Szidsz. 45). KASSAI a kokotka alakot megörökítette szótárában is (III, 90), viszont van bizonyos valószínűsége a kokat | alakv. o—a vokalizmusának is, mivel ismeretes, éppen 1816-ból, a tájnyelvi i kotak változat is (GYARM., VOC. 99). Természetesen a szláv kokoth átvételéről van szó, de nem 'gallus', hanem 'penis' jelentésben (KNIEZSA 240). malac. — KNIEZSA (687) kétkedve fogadta ALEXicsnek (Nyr. XX, 180) < azt a késői ötletét, amely szerint e szó egy szbh. mal-ac átvétele lenne. Hasonló szláv egyeztetésre gondolt azonban már KASSAI is: szerinte ,,Malatz Tolttúl Maletz (aprólék)". Magyarítása: ,,Tsürhe (a' Hegyaljánn) vagy süldő. Innét tsürhe nyáj" (70). KASSAI etimonja talán megérdemli, hogy a nyilvánvaló j jelentéstani különbség ellenére legalább tudománytörténeti érdekességként i számon tartsuk. paszta. — E szavunk szláv származtatását KNIEZSA (398) szerint először J ASBÓTH javasolta (Nyelvtud. I, 79; IV, 158). Szláv eredetével tisztában volt M azonban KASSAI is, hiszen így írt róla: ,,Paszta, Posztágy. Tolttos Posztat-ból, fl a' mint mondják a' Hegyaljánn, mely meg-állást tészen. Pasztákra szedik % a' szőlőt: Fogásokra. Pásztás esső — PihengetŐ essö, el-el álló esső" (82). Ebben a szócikkben érdekes a posztágy alakváltozat is; az első hasonló adatot csupán 1830 körül jegyezték fel (MNy. I, 379); kissé hasonló hozzá a győri 10 Nyilván szintén a végződés szlávos voltát ismerte fel

KASSAI, amikor rakonca szavunkat „toltos"-nak mondta, és a szekér nyárs összetételt ajánlotta helyette (92). A helyes egyeztetést (< szbh. rukunica) eddig rsak MIKLOSICH, S1EI. 710 óta tartották számon, vö. KNIEZSA 458. •