Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Gáldi László: Kassai József szláv-magyar szóegyeztetései 389

KASSAI JÓZSEF SZLÁV-MAGYAR SZÓEGYEZTETÉSEI 397 KASSAI, amikor az oszlop szót kellett magyaráznia. E szóról SÁNDOR I. így írt: „Ofzlop. Columna. Tót. Sztlp. Tseh. Szlaup. Rátz. Sztolp. Or. Ofzlop" (Sokf. XII, 96, vö. Aff. 321, GYARM., VOC. 54). KASSAinál viszont ezt olvassuk: „Oszlop: Tolttos szlup-hó\: Kapu oszlop . . . Ágas. p. o. Kút ágas. Kapu bálvány" (76). Ez a szlup (azaz slup) KNIEZSA 364—5 összeállítása szerint pl. lengyel alak lehetne, de nem szabad elfelejtenünk, hogy KÁLAL szerint a keleti szlovákban is slup járatos, tehát ez a nyelvjárási változat volt KASSAI forrása. Itt említendő egyébként KASSAinak még egy szóegyeztetóse: ,,8zuláp Tolttúl Szlup, ebből Oszlop, mint Oskola, Ostoba" (104). Eddig szuláp-rsb csak 1 adatunk volt Szabolcs m.-bőiÍI(MTSZ.), ós a culáp változat is csak újabb feljegyzésből (1912 óta) ismeretes (MNy. VIII, 282). — Végül hadd említsek meg egy olyan esetet is, amikor KASSAI egy szláv elemünk jelentéstani fejlődését próbálta magyar nyelvjárási párhuzammal igazolni. KASSAI ugyanis tud magyar jelentéstani analógiát fűzni méh 'uterus' szavunknak a szláv mech 'zsák' szóból való származtatásához (vö. KNIEZSA 334—5), amennyiben közli a hegyaljai tele a zsák . 'teherben van' kifejezést, amelyet eddig csak BACSÓ GYULA adavideki gyűjtéséből ismertünk (57; van rá szóbeli adatom Szatmár m.-bői is: BENYOVSZKY PÁL szíves közlése). 9. KASSAI szófejtési kísérleteinek legsebezhetőbb pontjai azok a szavak, amelyekkel kapcsolatban a nyilvánvaló szláv etimont — sokszor saját nyelvi tapasztalatai ellenére! — elveti, mégpedig csupán azért, hogy minél több szláv eredetű szót próbáljon inkább a németből, a latinból vagy a görögből magyarázni. Görögösnek mondta péntek szavunkat (83), noha már BEREGSZÁszinál (Aehnl. 149), az Aff.-ban (322) és SÁNDOR I.-nál (Sokf. XII, 104) készen kapta a VERANCSICS óta ismert jó szláv etimológiát (vö. még KNIEZSA 413—4). —• Helytelenül vitatkozott SÁNDOR I.-nal a morotva szó eredetéről is: SÁNDOR I. : már 1808-ban lényegében véve helyesen javasolta a mrtva [= mrtvá] voda egyeztetést (Sokf. XII, 89), s most KASSAI mégis a ,,diákos" mortua aqua etimont közölte 'tó, halvány' értelmezéssel (vö. 1808: ,,Halvány. Folyóból > váltt álló víz, Hóltt víz." SÁNDOR: Told. 138; MTsz. Szatmár m.; a készülő új tájszótári gyűjtés szerint van rá adat Ugocsából, Beregből, sőt Pest ós Zala m.-ből is). i 10. Természetesen ezeknél az átdolgozott, illetve el nem fogadott etimonoknál érdekesebbek KASSAinak azok a szóegyeztetósei, amelyeknek — mai tudásunk szerint — akkor még nem voltak előzményei, illetve amelyeket —- KASSAI műve kéziratban maradván — számos esetben csak jóval később i „fedeztek fel újra". Persze elfogadhatatlan, illetve valószínűtlen egyezteté-i seket ebben a csoportban is bőven találunk,9

a legtöbb azonban egy vagy más okból figyelmet érdemel. Hadd említsük meg ezúttal a következő szószármaztatásokat: csopák.— Ezt az ismeretlen eredetűnek tartott felvidéki tájszót (jelen\ tóse: 'kleines Rindvieh mit krummen Hörnern; kis fajta kajlaszarvú marha' KNIEZSA 816—7) KNIEZSA is első adatként KASSAiból idézi (V, 212 nyomán). 9 KASSAinak e csoportban található tévedései olykor egyeznek

LESCHKA és GYARM., Voc. ötleteivel. Tarhonya szavunkat (keleti eredetéről vö. KNIEZSA 765 — 766) például LESCHKA 228 a szlovák trhaí 'tép, szaggat' igével hozta kapcsolatba, s KASSAI ezt írta róla: ,,Tolttos szó Tarha az az szakgat, tép igéből" (105). —Ismeretlen eredetű cirógat szavunkat KASSAI a „tolttos", ,,Tira, Útira, Roziira" szóval egyeztette, ,,melyly nyájas simongatást, törülgetést jelent..." (111). Ez az ötlet azért érdekes, mert jól bizonyítja, hogy a KASSAI ismerte keleti szlovák nyelvjárásban a ti- szótag palatalizációja cz-ig haladt előre, vö. KÁLAi/nál: utieraV (vsl. [azaz keleti szlovák] iicerac). 9*