Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása I. 339

36g FODOR ISTVÁX alkotják a főnévnek. Egyeztetés nélkül genus kategóriájáról e nyelvekben nem beszélhetnénk. Ha a kongruencia hiányoznék, akkor lehetnének névszói osztályok, amelyek azonosak volnának az indogermán tőkülönbséggel vagy akár a mai finn nyelv főnévi töveinek különbségével, de ezek önmagukban kongruencia nélkül nem alkotnak genuskülönbséget. Arra is rá kell mutatnunk, hogy az egyeztetés sem mindig elegendő ismérve a nem megkülönböztetésének. Ha a kongruáló szófajnak csak egy alakrendszere van, a easust és numerust jelezni tudja, de a genust nem. A finn nyelvben, egyesek szériát indogermán hatásra, ilyen kongruencia keletkezett (hyva isa — hyvan isán — hyválta isalta), sőt a magyarban is megvannak a nyomai a mutatónévmásnál (ez a ház, ezt a házat, ebből a házból). De e nyelvekben, akárcsak az indogermán egyalakú mellékneveknél, egy paradigmarendszer van, s ezért a genuskülönbsóget nem tudja jelezni. A névszói osztályok megléte kongruencia nélkül szintén nem jelenti azt, hogy a nyelvben megvan a genus kategóriája, de megkönnyíti a lehetőségét a kongruencia kifejlődésének. A ráhangzásszerű egyeztetés feltehetőleg akkor keletkezik, ha a főnévnek nem sokfajta, hanem aránylag kevésszámú, jól elkülönülő végződései vannak. Az osztályrag nélküli főnév az afrikai és ausztráliai nyelvekben igen heterogén hang végződésekkel rendelkezett. Ezeket az osztályragok néhány típusba tömörítették. A néhány tagból álló, gyakran, váltakozva ismétlődő végződésrendszer most már képes volt analógiás hatást kifejteni a függő mondatrészek végződésére is. A kevésszámú főnévi vógződéstípus tehát az egyeztetés létrejöttének előfeltétele valamennyi nyelvben. Az indogermán alapnyelvben hasonlóképpen a viszonylag nem nagyszámú, tövek J szerint elkülönült casusvégződés lehetővé tette az egyeztetés létrejöttét. Amint látjuk, az értókmegkülönböztetós az első benyomás ellenére sem játszott közvetlen szerepet az afrikai és ausztráliai nyelvek nemi elkülönülésében, de jelentősége az volt, hogy létrehozva a névszói osztályok kezdetben csupán lexikái jellegű tagozódását, típusokba tömörítette a főnevek végződéseit, s aztán a nyelvek alaktani formáló erői megtették a magukét: szintaktikai jellegű egyeztetést eredményeztek. A folyamat döntő láncszeme azonban nem maga az osztálytagozódás, hanem a vógződéstípusok kialakítása ós az egyeztetés. Ha ez más úton is megtörténhetik, nemcsak az osztály -tagozódás útján, mint például az indogermán nyelvekben, akkor is genuskülönbség keletkezhetik. (Folytatjuk) FODOR ISTVÁN