Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása I. 339

A NYELVTANI SEM KIALAKULÁSA 367 a hangtest megváltozik, megkopik, és az eredetileg önálló szó képzővé válik. Ezen a folyamaton keresztülment igen sok nyelv önálló szava. így lett a zűrjén -lun képző, (tomlun 'ifjúság') az önálló lun 'Tag' szóból, így jött létre a magyar -ság, -ség képző a ség tórszínforma nevéből, a -béli képző, illetve a -ban, -ben, -ba, -be rag a bél szóból, az újlatin nyelvek analitikus úton kialakult új futuruma (vulg. latin amare habeo > ol. amerö, fr. faimerai) stb. A fejlődésnek ez az útja éppen úgy megtalálható a genust ismerő, mint e kategóriát nem ismerő nyelvekben. MEINHOE (57 —GO) hasonlóan szemlélteti az afrikai névszói osztálytagozódás létrejöttének útját, és igen találóan a kínai és más ideografikus írásrendszerek determinatív jeleinek kialakulásához hasonlítja. Vannak olyan nyelvek, amelyekben az osztály tagozódáshoz hasonló fogalomköröknek bizonyos kezdetleges fajtái létrejöttek anélkül, hogy az elkülönülés morfológizálódott volna. Ilyen jelenséget találunk a kínaiban,, valószínűleg kínai hatásra a japában, valamint kevésbé általános formában más nyelvekben (pl. az irániban). E nyelvekben a tőszámnevek mellett álló számjelzett szó nem közvetlenül, hanem egy gyűjtőfőnóvvel (számlálószóval) kapcsolódik a számnévhez. A legtöbb nyelvben az anyagnevek, vagy a számmal nem mérhető fogalmak nevei szintén ilyen gyűjtőnévvel állanak számnevek mellett, pl. tíz ív papír, három marék homok. A kínaiban ós a japában ez a jelenség majdnem kivétel nélkül, tehát mérhető fogalmak nevei mellett is közönséges. A kínaiban ezeknek a mennyiségjelző főneveknek í egy része ma is önálló jelentésű szó, másik része valaha önálló szó volt, de ; jelentése elavult és csak ilyen funkcióban fordul elő, pl.: cse 'ág', wan 'csésze', fao 'készlet', tui 'rakás', tou 'mérték', huo 'sokaság', leo 'darab' (elavult); szán leo zsen 'három (darab) ember'. A japánban a legtöbb ilyen mennyiségjelző főnév eredeti jelentése már elavult. I A kínai, japán stb. mennyiségjelző főnevek használata rendkívül emlé\ keztet a szudáni és valószínűleg a bantu nyelv kezdeti korszakára, hiszen itt is bizonyos főneveket meghatározott formaszók kapcsoltak össze anélkül, hogy más mondatrész egyezett volna velük. A különbség az, hogy a kínaiban, japában stb. e szókapcsolatok csak tőszámnevek mellett fordulnak elő, egyébként a főnevek szabadok, az afrikai nyelvekben viszont a formaszók kapcsolata minden helyzetben általánossá vált. De lehetséges, hogy e nyelvek fejlődósének első szakaszában az osztályjelző morfóma szintén csak bizonyos mondattani helyzetben járult a főnévhez, és csak később terjedt el minden szókapcsolatban. Ha a japánban ós a kínaiban e jelenség megerősödnék, ami egyébként egyáltalában nem várható, s átterjedne a többi szókapcsolatra is, t ahol főnevek szerepelnek, akkor máris kialakult az a stádium, amelyben a szudáni nyelvek jelenlegi fokozatukat megelőzően lehettek, és akkor csak , egy lépés választaná el a kínait ós a japánt a főnévtől függő szófajok egyeztetésétől, vagyis a genus megszületésétől. Persze ezzel a szóban forgó nyelvek alkata gyökeresen megváltoznék. I A számlálószóknak a genusszal való analógiáját HJELMSLEV (Animé 156 — 7) * is megállapítja. Az említett afrikai ós ausztráliai nyelvekben a genus létrejöttét még egy, de igen fontos tényező idézte elő: a kongruencia kialakulása, nem beszélve arról, hogy ez utóbbi nyelvekben az osztályragok minden kapcsolatban járulékait