Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Fodor István: A nyelvtani nem kialakulása I. 339

366 FODOR ISTVÁN a legtöbb fából készült tárgy neve, 8. hold, kisebb állatok, eszközök, fegyverek stb. nevei, 9. nagyobb állatok nevei. (Lásd MEILLET—COHEN 696—697.) Megjegyezzük, hogy több ausztráliai nyelvben már csak két vagy három osztály létezik, s azokban a fogalomkörök nagyrészt a természetes nem megkülönböztetését mutatják, végül vannak genust nem ismerő nyelvek is. A különféle nemű főnevek jelentós szerinti csoportosításával az indogermanisták is próbálkoztak. GRIMM nyomdokain haladva többen megkísérelték, hogy a nemeknek valamiféle általános jelentést tulajdonítsanak. E felfogások szerint a semlegesnembe az élettelen, energiátlan dolgokat jelentő szavak tartoznának, az elvont főnevek inkább nőneműek ós semlegesneműek, mint hímneműek stb. Be kellett azonban látni, hogy ezek a fogalomkörök annyira általánosak, hogy a gyakorlatban semmire sem használhatók. A primitív nyelvekben kialakult osztálytagozódás fogalomkör szerinti elhatárolódása jóval konkrétabb. Az indogermán nyelvekben alig találunk ugyanazon szűkebb fogalomkörbe tartozó főneveket, amelyeknek genusa azonos. Pl. az országok nevei és a fanevek a görögben ós latinban nőneműek, a íblyonevek a latinban hímneműek, a görögben nőneműek. (Lásd bővebben HÍRT 336—46 ós WACKERNAGEL 30—2.) Nem valószínű, hogy az indogermán alapnyelv még összehasonlító módszerrel sem elérhető korábbi állapotában a három nemhez tartozó főnevek, fogalomkör szempontjából szorosabban elhatárolódtak volna, mert a kikövetkeztethető alapszókincs semmivel sem mutat nagyobb egységet a leány-; nyelvekhez képest. Az afrikai és ausztráliai nyelvekben a főnevek fogalomkör szerint való csoportosítása tehát korántsem fikció. Ezenkívül e nyelvek még abban is különböznek az indogermántól, hogy itt a névszói osztályok, vagyis a nemek, magukat az osztályraggal ellátott töveket is jelentik: a tő és genus lényegében egymással azonos jelenség. Mindezek után azt lehetne gondolni, hogy az órtékmegkülönböztetés az afrikai és ausztráliai nyelvekben mégis csak a genus kialakulásának forrása' volt. Tagadhatatlan, hogy a névszói osztályok és az órtékmegkülönböztetés fogalomkörei között kapcsolat áll fent, azonban ebből még nem következik, hogy ez a kapcsolat okozati összefüggés, amint ezt WUNDT és W. SCHMIDT elképzelte. Ennek kifejtése céljából mégegyszer végigkövetjük az afrikai és ausztráliai osztályrendszer kialakulásának hipotetikus útját. Induljunk ki abból, hogy a primitív felfogás a világ dolgait és jelenségeit valamilyen érték szerint csoportosította. E dolgok és jelenségek neveit összetétel tagjakónt olyan gyűjtőnévvel látta el, amely az órtékmegkülönböztetés csoportjait jellemezte. Szemléltetésképpen ezt a folyamatot magyar példákon kísérjük végig. Tegyük fel, hogy valamely primitív társadalom a fogalmakat három osztályba sorolja: az élőlények, a területek és az eszközök osztályába. Az első csoportba ilyen főnevek tartoznak, mint: ember, nő, oroszlán; a második csoportba: mező, út, tisztás; a harmadikba: Jcés, balta, tű. A primitív közösségi nyelvileg is elvonatkoztatja e fogalomköröket azáltal, hogy a hozzájuk tartozó szavakat gyűjtőnévvel látja el: lény, tér, eszköz. E főneveket először alkalmilag összetételként használják, majd később egyre gyakrabban hozzáragasztják a megfelelő csoportba tartozó szavakhoz: 1. emberlény, nőlény, oroszlánlény; 2. mezőtér, úttér, tisztástér; 3. Mseszköz, baltaeszköz, tüeszköz. A következő lépés az, amikor a hangtani erők működése következtében az összetétel utótagjának önálló volta egyre inkább elhomályosul, mert