Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Vértes Edit: Nyelvtani adalékok a keleti-chanti (osztják) nyelvjárásokhoz - 321

334 VÉRTES EDIT vausta työllá, rahana jne.)'; i. qAAdri 'makaat (s. o. vietát aikasl) laiskana, työttá'; |. uuaAAm id. (169b). Trj. Uápdli 'kevyt | leicht' (289a): MáyfdUna'irí 'váhitellen, hiljalleen (esim, tehdá jtkin, kávellá ym.), noTHxoHbKO | gemáehlich, langsam (z. b. etw. ausführen, gehen ua.)' (uo.). Csak osztják nyelvérzékkel lehetne eldönteni,^ vajon módhatározó-e a -nam végződésű szó a következő példákban: Trj. p'álalc 'puoli, puolisko; sivu, puoli | hálfte; seite' (696a); e címszó példaanyagában: pr

g p'allídAnam Aomdt-Aem pild/c 'puen nurin páálleni (esim. turkin paidan) | ich ziehe verkehrt an (z. b. den pelz, das hemd)' (697b). Kérdés 'fordítottan' (hogyan?) vagy 'bal felére' (hova?) vesz-e föl az osztják ember egy ruhadarabot. Hasonlóképpen lehet mód- vagy irányhatározó a -nam végződésű szó a következő kifejezésekben is: Trj. iif 'sármá, reuna, Kpafó ] kanté, rand': iirnam 'kyljelle páin kallistuneena; kyljelláán, HaŐoiCb | auf die seite geneigt, auf der seite'; i. qAAsm ['oldalra (hajolva) viszem']; j. amdsldm ['oldalra (hajolva) ülök'J; i. árnssA 'istuu sivukeikassa'; (véne) on kallellaan; (véne) kaltto'; i. manA 'menee sármálleen' (181ab). Csak a V. és a Vj. nyelvjárásból jegyezték fel a következő módhatározót: V., Vj. $oV V. 'keskus; keski-, keskimmáinen | mitte; mittel-, mittlerer', Vj. { 'keski, keskus, keskipaikka, keskusta (leveydeltáán) | mitte, zentrum, mittel- \ punkt (nach der breite) (180ab) s ebből: V. ibrnam 'oikein; suoraan (vastapáátá), kohdakkain, cnpaBe/yiHBO | richtig; geradeaus (gebenüber), auf- I einander zu'; {. tölyá] '«npflMO» roBopH, npaB/ty roBOpw!' (180b); ibrnam iöy\i\ ualdynát ['egyenesen hajtsd a rént a rúddal'] (151a); Vj. ió'rnam: i. idsarjla 1 'npHMO roBOpn! | sage es offen!' (180b). \ e) V.,Vj. mutató névmás -nam formánsú származéka 'hol?', illetve j 'hol?' és 'hová?' kérdésre felelő helyhatározó: V. fi 'tuo tuossa | der dórt' 1 (895a); Vj. fi (nem címszó, de vö. 82b, 145b, 488b, 674b, 777a a példamonda- J tokban): V. üwm' 'siellá, TaMi> | da'; löy3 ümm uvludf

'OHT> TaMi. >KHBeTi,'; 1 Vj. t'ina'm 'siellá; sinne | da; dahin'; iöy fi nam, nőj] fi nam ite mana 'hán I on siellá, mene sinne' (895b). Figyelemre méltó, hogy a Vj. adverbium lóca- 1 tivusi vagy lativusi értelmű lehet aszerint, hogy az állítmány mint „alapszó" i milyen jelentésárnyalatot „sugároz" a határozójába. / Csak a V. nyelvjárásból van két ablativusi példa is. td'Jomnám 'oTCiOAa | / von hier' (968a), tallomnam 'oTTy^a | von dórt' (977a). \ f) Végül két, az egész osztják nyelv járásterületen közismert alapszó ( -nam formánsú származékait kell még megemlítenünk. ' J Mindegyik bővebben adatolt keleti nyelvjárásból ismert: V. atil (nincs < lord., de a. jhvsv 'yksináinen ihminen | alleinstehender mensch'); Vj. atit, ? Trj. rhtiA

'yksináinen | alleinstehend' (105b). Vj. ati'nam , Trj. r

őffiAnam

| 'yksináán, yksin | alléin, für sich' (uo.). Egy számunkra eddig ismeretlen név- i szó 3. személyű birtokos személyragos alakja lehet az alapszó, vagy népeti- \ mologikusan annak érezték, mert kimutatható más személyragokkal is, \ ha -nam, -nam végződés járul hozzá: Trj. 'afemnam' 'yksináni', c

afennam

r

j 'yksinámme' [helyesen talán: 'te egyedül'], 'apAnam' '(hán) yksinánsá' (uo.), I Jg. átemnám 'miná (ölen) yksin | ich (bin) alléin', átennám 'siná (ölet) yksin', j átírnám 'hán (on) yksin' (124). V. átilnám a. iöTcdn [sic! V. E.] '(hán, miná, siná), yksin kotona | (er, ich, du) alléin zu hause'; a. iűs 'túli yksináán'; löy a. tdy iüs 'túli tánne yksin' (105b); Vj. ma a ti Inam iionta (-§) ütd 1culsamr 'menin erámetsáán' (465b).