Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Vértes Edit: Nyelvtani adalékok a keleti-chanti (osztják) nyelvjárásokhoz - 321

NYELVTANI ADALÉKOK A KELBTI-CHANTI (OSZTJÁK) NYELVJÁRÁSOKHOZ II. 327 ioyii—DN. iöx, Kr. iö/dt' — i$x, O. iőyaé— iöyi , ipyi (142b—143a)6 stb. Tekintettel arra, hogy a finnugor nyelvek jellegzetes szemléleti módjának szokták tekinteni az irányhármasság nyelvi megkülönböztetését (ZSIRAI, FgrRok. 62—9), azt is figyelembe kell "vennünk, hogy az idézett lativusi adverbiumok mellett a megfelelő -an ragos locativusi és -Ita ~ -tta ragos ablativusi helyhatározókat is feljegyezték a gyűjtők. Pl. Vj., V. nöman, Trj. nöman , Jg. nöman, Ko., DN., C, Szogom., Ós., Kr. nüman, Ni. nüman, Kaz. nömnn, O. nöman (567b, 1388) 'fent', Vj., V. nömaU, Trj. nő-ma Ma , DN. nümatta" (Vö. C, Kr.), Ni. nümita, Kaz. nömíAta , O. nömatta 'fentről' (568a). Figyelmet érdemel továbbá az a körülmény, hogy a rövidebb lativusi adverbiumok általában egy szótagúak, de lehetnek kétszótagúak is. Az utóbbiak második szótagjában többnyire még ma is világosan látható valamely suffixalis elem. Ez lehet lativusrag (pirá, tgyl vö. TOIVONEN: FUF. XXVIII, 11), translativus végződés (ar-a%), -l képző -f lativusrag (nug-l-á, vö. PATK— FUCHS 102, 2. jegyz.), vagy esetleg nyomatékosító partikula (1 par-tá%). A V.—Vj. -pá, -pá, ül. a Szurg. -nam szóvégződés olykor a rövidebb, lativus rag nélküli egytagú ,,tő"-részhez járul. A locativusi határozók kétszótagúak (vagy legalábbis sonanticus -n az esetrag), az ablativusi jelentésűek viszont két- vagy háromtagúak. Megemlítendő még az a körülmény is, hogy a helyhatározói adverbiumok ! töve olyan összetételekben gyakori, melyek utótagja valamely főnév. Közülük i az egyik önállóan ma már nem használatos: DN. -p3, DT. -pe , Trj. -p% , Ni. -p3, Kaz. -pl (654b), Ko. pa (1730). E szó szótári címszókónt csak az itt idézett nyelvjárásokból és fordítás nélkül adatolható, összetételben azonban j több nyelvjárásból kimutatható, 'vmilyen az előtag által közelebbről meg\ határozott rósz' jelentéssel. Többnyire az efféle összetételeknek is csak vala\ milyen ragos (loc. lat., abl.) alakját jegyezték fel. Hasonló funkciójú, de önállóan is használatos főnév a következő kettő: I DN. pélah, Trj. pqlak, V., Vj. pelalc, Ni. pélalc, Kaz. psldlc, O. pelah (-%) { 'hálfte' (OL. 155, vö. KT. 695b—:698a különböző előtaggal összetéve), vö. Ko. i péhh, Jg. 'pollalc (1705). i DN., DT. ÖDdjj, Szogom., Cs., Kr. öta/j, V., Vj. dla/j, Trj, ráAa/j,

Ni. \ Hllf, Kaz. ^Aaj] , O. a\ar}, vö. még VK., Vart., JV^., Likr., Kos., C. 'páá, loppu [ i ende, endestück', 'alku | anfang' stb. (118ab), Ko. ötar], Jg. állaj] (1563). v Az említetteken kívül fel lehetne még sorolni a 'föld', 'hely', 'ember', / 'férfi', 'nép' stb. fogalmak osztják elnevezését; mindezeknek adverbiumszerű , előtaggal alkotott összetételei több helyről vannak jegyezve. / Összetételekben előtagként többnyire a rövidebb lativusi alakkal azonos, \ vagy a redukált magánhangzónélküli „tőalak" fordul elő: ,' DN.7

%tp3

'alus | der raum unter etw.5

(113ab, vö. DT., Kr., Trj., \ Ni., Kaz., 0.); Jg. ó^p\ (212); DN. itpélak 'alapuoli | unter serte' (113b, vö. ; V., Vj., Trj.); Trj. r\:Aá-Aat}n3

'alempana (joen varrella), na HH3y | weiter \ untén (am fluss)' (112b). DN. %-tp3 'etupuoli; etumainen; nepe/íHÍH | vorderseite; vorderer' ,(115b, vö. DT., Fii., C, Szogom., Cs., K^., Kam., Trj. ,Ni., Kaz.); Ko. ipps 6 A névmástövű adverbiumokról más alkalommal részletesebben. 7 Helykímélés céljából csak a szótárainkban címszavakként feljegyzett nyelvjárási adatokat idézzük a megfelelő fordítással együtt, a többi nyelvjárásra pedig Csak utalunk.