Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Vértes Edit: Nyelvtani adalékok a keleti-chanti (osztják) nyelvjárásokhoz - 321
326 VÉRTES EDIT esetében is feltétlenül a helyhatározói jelentés az elsődleges, az időhatározói a másodlagos. A b) alatti határozók egy részében a lat. vagy a translat. ragja világosan felismerhető, ezzel a jelenséggel azonban most nem foglalkozhatunk részletesebben. A rendelkezésünkre álló kevés példamondat a fent megadott jelentéseket annyiban erősíti meg, hogy ezekből is világosan kiderül a vizsgált hosszabb alakú adverbiumok lativusi jellege. Vj. laV nugpá 'alhaalta ylös' (112b, 567a) §/§/ nii %}a pá 'alempaa ylös .(jokea myöten)' (uo.). Trj. 'lAandm [!] mag 'meni (jokea) alas, alempana joen varrella oleviin seutuihin, HaHH3T>' (114a). V. i[lapá] löyataiágseua ' 'katsoo eteenpáin' (115a). V. io gpöi manas 'AOMOH ymeJi-b' (143a); Vj. j,ogpá k[omlayint-s\ 'pullistui sisáánpáin' (405a). Trj. {[m^narrí} manAam 'ménen kotiin', i. man 'meni kotiin' (143a). Vj. kümpa komlayint'ís 'pullistui ulospáin' (405a). Trj. p'drrinam A&'aAfi 'katso taaksesi' (737b); parrinmn t&ffqPz 'rikkoa loitsien (joku, jonkun onni)' (uo.). Trj. miuAdA tayana^m klrayfa:hx 'káánsi rintansa tánnepáin' (514a, 967b). V. tayapá tayapá layataid gsa 'katselle sinue tánne' (1057b). Trj. tayanam , tayanam sötlam 'kliljen sinne tánne' (967b). V. t[áyapá] manas 'meni tuonne' (977a). Jg. tém kaUma antakápa kprJáh, tpivwanarn manlam 'tánáán taikka huomenna ménen sinne | heute oder morgen gehe ieh hin' (22), k[ú?da\ tpwwanám manlan, . . . ['ha odamész, . . .'] (566). V., Vj. tö[plapá\ mannán 'mihin menet' (367b). -Jg. LŐW kopnám man [hova ment?] (529); kohmám p[glla) maii 'ny/ja-TO ymcnb | er ging irgendwohin' (1665). Trj. Uo- Ad'fa:ndm g,A manit 'HKny/ia He H^H' (368a), a szóközópi -dfátalán a Ko. gta (43), Kr. gt3 (101b) határozatlan névmásokban szereplő elemmel vethető egybe. Trj. k[öc kánain] u ugí:r ant'a w Aam' 'eteenpáin enpitkáltá tiedá' (287b). Van egy olyan példánk is, melyben a suffixumos adverbium lativusi jellege — legalábbis a magyar nyelvérzók számára — nem világos: V. d[raypa] uvlyMt 'asuvat erilláán' (76b); itt nyilván az osztják ige vonzata kívánja a lativust (vö. finn jüadü + illat). Idézhető egy olyan Trj. példa is, amelyben világosan látható három lativusi jellegű rag: translat. -ri -J- a most tárgyalt -nam -f- translat. -ya: Trj. p'a-r'Hnmnya llyücani a-t'asáViti manq, 'mene takaisin samaa tietási' (737b). Erről csak annyit, hogy az adverbiumokban jelentkező raghalmozás a finnugor nyelvekben távolról sem tartozik a ritkaságok közé. 4. A V., Vj. -pá, -pá és a Szurg. -nam lativusi esetvógződésnek látszó szóvégződés megfejtését addig meg sem kísérelhetjük, amíg a megfelelő osztj. D. és E. adverbiumokat meg nem vizsgáljuk. Könnyű már egy-két kiragadott példa segítségével is meggyőződni arról, hogy a táblázatunkban közölt lativusi adverbiumoknak a D. és az É. nyelvjárásokban szintén van hosszabb ós rövidebb alakja: Ko. npyatt—nq)C 'ylös | auf (1365), vö. DN. n&yai, npya-t, DT. nöyit—DN. npx, Fii. noyais—no%, C. norat — no%, Kr. np-yaf, n&xai—nőg, (f. nöydé—ngg (566b—567a), noyos — no% (ÉONyt. 6, 1 stbT); Ko. iogatt —j,gx 'kotia^l nachhause', illetve 'takaisin; kotiin, sisálle J zurück; nachhause, hinein, heréin' (345). Vö. DN. ig-yaf, DT.
