Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A permi nyelvek határozói igeneveiről 275

# ^J2 FOKOS DÁVID Ugyanilyen *-es-a > -sa végű alakok pl. (W.—UOT. 198) peles: V. aslispeles 'von besonderer Art; besondere Art', I. kik-peles, P. kilc-peves 'zweierlei': pelsa: Sz. Lu. kik-pelsa, V. Ud. P. Icik-pevsa 'doppelt, zweifach'. Több példát említ LYTKIN is (s névszóképzők 17): murtes ^ murtsa [vö. W.—UÖT. I. murtes 'Mass': I. murtesa 'das (bestimmte) Mass enthaltend', Lu. murisa 'kaum, schwerlich', ós a szótár az utóbbi szónál meg is jegyzi: ,,Vgl. murtesa" \; girkes ~ g'.rksa [vö. W.—UOT. V. Sz. Lu. I. Ud. P. girk 'das Innere (des Körpers . . .': Lu. girtsa pu 'hohler Baum'; vö. LYTK. i. m. 12: girksa pu 'odvas í'a'|; sures -~ éursa [vö. W.—UOT. V. Sz. Ud. sures, I. éures 'Einfassungsleine am Netze.(aus Hanf) . . .' (LYTK. i. m. 7:) éursa — éursa-li 'hátgerinc' 1. W.—UOT. 254]; (LYTK. i. m. 8:) peles 'sarok; Ecke, Winkel', ,,pel(.)sa < *peí(.)s-a (a melléknévképző) 'csöbör, rendesen két füllel' (szó szerint ,,füles"), tehát pel(,)s- a csöbördongák kiemelkedő végeit (két vég) jelentheti (vö. orosz usat 'fülekkel ellátott csöbör' . . . alapszó : z. votj. pel. . . m. fül . . .)" [vö. W.—^UOT. pel 'Ohr': peles 'Ecke, Winkel': V. I. pelesa, Lu. Ud. petesa, Lu. pelsa 'eckig, kantig', V. nol-p. 'viereckig', V. Ud. pelsa. I. pelsa 'Zuber, Kufe' |. — Vö. még I. uusa v. ulysa 'inferus', yysa v. ylysa 'remotus', vyysa v. vylysa 'superus' (CASTR. 43), ulisa, ulsa 'der untere, Unter-', vilisa, vilsa 'der obere' (UA. 266) (W.—UOT. uljssa, v'ljssa, illssa). Az -es, -is (és -as) denominális és deverbális képzőkre vonatkozólag 1. még WIBD. "Gr> 60—1; CASTR. 43; WICHM.: JSFOU. XXX/6, 3, 4, 6, 37—8; BUBR. Lit. 64—5, 75—6, 87; Szovr. 157, 162, 172—3; BEKÉ: I. OK. V. 48—51, ALH. ( IV, 106—10.' A képző e, i magánhangzója az említett hangtani helyzetben / sem esik ki mindenkor; megakadályozhatja természetesen a kiesést, ha ennek ) következtében nehezen kiejthető mássalhangzótorlódás állna elő [pl. W.— UOT. 290: Sz. Lu. Üelékes 'eben (Erde, Weg, Tisch)': Sz. tsetskesa id. (als Prádikativum)'], de máskor is: pl. ares: aresa 'jáhrig' (W.—UOT. 3; vö. WICHM.: JSFOu. XXX/6, 6). A kiesés talán ott marad el, ahol az -es, -> képzős alakkal való kapcsolat még eleven, így főleg nem főnévi szerepben használt mellékneveknél, és ebben az esetben az -esa, -isa alak a -sa alak mellett jelentéskülönbség kifejezésére is szolgálhat. Mármost ez a -s-a (vagyis az -es, -is képzős szóhoz járult -a) olyan mellékneveken is jelentkezhetett, amelyeknek -es, -is képzős alapszava (vagyis az -es, -is képzős deverbális névszó) már nem volt élő szó. Ilyen jellemző — és a mi szempontunkból különösen fontos —- esetet UOTILA is említ. A Sz. sultsa-éin, Ud. suvtsa-sin 'scharfblickend (Schimpfwort)' szóról [W.—UOT. 241: 'Schimpfw., (S) Scharfáugiger': Sz. sultsa-sinma, V. suvtsa-sinma, P. suvtsa-sina (Adj.) 'scharfáugig, mit durchdringendem Blick; 1. még fönt] megjegyzi (i. h.), hogy *sultesa alakra megy vissza, bár az alapszót csak WIEDEMANN / szótárából tudja idézni: sultös, suvtös 'Steile'.18

Tulajdonképpen ugyanilyen ( szó a BUBRICH (Lit. 88) említette tupkesa '3aKpbiTbiH, 3aMKHyTbiM' (KRSzl. 195: tupkesa '3aKpbiTbiíí, noKpbiTbiH; 3aropo>KeHHbiH'), melynek alapszavát f szintén csak WiED.-ból ismerjük: tupkös, tupköd 'Pfropfen, Stöpsel, Spund. . ., — Zaun' (W.--ÜOT. tupked 'Stopfe od. Bündel zum Verstopfen des Rauchfangs . . .'). A két szó között csak az a különbség, hogy a tupkesa-h&n megőrződött e világosan egy — bár már elavult es képzős alapszóra mutat, 18 Én ezt aszót a vicsegdai nyelvjárásból csak mint melléknevet jegyeztem fel:. Vsuvtes 'álló'; ugyanott síjvttses-t 'állva' értelemben hallottam ('CTOH', nyilván ragtalan határozóként). '