Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A permi nyelvek határozói igeneveiről 275

• A PERMI NYELVEK HATÁROZÓI IGENEVEIRŐL idéz: V. tedsa, WIED. tödsa 'bekannt' (tedni 'wissen'). Csakhogy tedsa mind a két helyen, ahonnan UOTILA idézi, nem határozói, hanem melléknévi igenév: V. tedsa t'etka orde p'.ras 'sie geht zu einer bekannten Tante' (WICHM. Vd. 24), V. slen isuzem[s tedsa 'QJL Ő arca ismerős (y Hero UHUD 3HaKOMoe)' (ZSz. 32, 34), és így szerepel ez a szó W.—UOT. szótárában is: V. Sz. Ud. tedsa, Sz. Lu. P. tetsa, I. t\dsa 'tuttu; bekannt'. A permjákban is: tetsae z-ed tenat nehin-ze abu ['hiszen senki ismerősöd nincsen'] (LICH. 30). • Valójában azonban mégis tudunk néhány példát erre a határozói igenévre idézni: Le berdsa (o: berttsa) : b. baiite 'er spricht weinend, in weinerlichem Ton' (berdni 'sírni'). V. vodsa : me vodsa sornita 'fekve beszélgetek'. Le. vottsa (<. vod-sa) soje 'fekve eszik'. (W.—-UOT. 342.) I. vctsa, Üd. votsa (Adv.) 'liegend, horizontal': (vodni 'lefeküdni'). sulttsa: Le. sulttsa 'CTOH; állva' (VdK. 70). Le. sulttsa uzan 'állva alszol' (uo. 61, 71). Le. uzan ssteni swlttsajd 'ott állva alszol' (uo. 61). V. me suvttsa sornita, Vm. suttsa sornita 'állva (cxofl) beszélgetek'. V. suvtsa suvtni 'fölemelkedni, (kiegyenesedve) fölkelni' (tkp. 'állva felállni'). V. suvtsa, suvttsa, Le. sídttsa, Vm. suttsa 'meredek (adj.)' (V.); 'állva (adv.), állás közben' (V. Le.). (Vö. V. suvttsa in 'meredek hely, meredek lejtő'.) Vm. suttsadn sornita 'állva beszélgetek' (suvtni 'felállni, megállni'). (L. még lejjebb.) puksa: V. me pulcsa sornita 'ülve beszélgetek'. Vm. mi puksaSn sorúitam 'ülve beszélgetünk'. Le. puksa (v. puksa]d) uzan 'ülve alszol, ülsz és alszol, miközben ülsz, alszol' (VdK. 61) (pukni 'ülni'). (L. még alább a 313. lapon.) uzsa: Le. uzsa (űzik [< -g] t rje) ba\ita 'álmomban beszélek' (VdK. 70). (Vö. Le. uzsa mortes me kati 'felkeltettem az alvó embert'.) Ezek az igenevek kétségtelenül határozói igenevek. Mielőtt azonban ezeknek a magyarázatához hozzáfognánk, nézzük az egyéb -sa végű komi származékszavakat. Igen gyakoriak a komiban a -sa képzős denominális névszók. Pl. (W.— UOT.) V. Ud. kársa 'stádtisch, Stadt-', V. medarsa 'auf der anderen Seite wohnend', V. sikt'vsa (Adj.) 'von der Sysola (z. B. Fische)' (azaz: 'sziszolai')", V. Sz. dorsa (Adj.) 'Flügel-, Rand-' ('oldalsó, szélső'), V. I. Ud. sersa 'mittler, Mittel-' ('középső'), I. tassa 'hiesig' ('innen való, idevalósi') stb. — Éppígy: janvarsa 'januári' (BUBR. Lit. 85, Szovr. 172). (L. WIED. Gr.2 62;

CASTR. 43; SZAVV. 85—6; UA. 237, 266; LYTKIN, AZ -S névszókópzők a permi nyelvekben 12; BUBR. Szlov. 253—4, Lit. 77, 80, 84—5; Szovr. 172.) Erre a képzőre már a nyelvemlékekben van adatunk: selun karsali 'a Szaloniki-városiaknak' ('a Thessalónikabeliekhez') (LYTK. Drevnyep. 65, 117, 132), ijudeisajasli 'a judeaiaknak' (uo. 66, 71, 117, 131; ijudeisa '>KHTejib My^eH' (uo. 117). Külön csoportot alkotnak azok a származékszavak, melyeknek -sa végződése úgy alakult, hogy -.s képzős főnevekhez az -a mellóknévkópző járult, és így a képző -s hangját megelőző magánhangzó (tővégi hangzó) nyílt szótagba kerülve, gyakran kiesett. Erre már BUDENZ is felhívta a figyelmet az -s „diminutív névszóképzők" tárgyalásánál: „Megjegyzendő — írja (UA. 237) —, hogy ezen zürj. < ös, votj. es-nek a vocalisa kiszorulhat (pl. cörs [Sörös, cörs .'Strumpf aus Tuch: Sör 'Schienbein; lábszár']; pölös mellett: pölsa 'reihig, schichtig'; rokös mellett: roksöé 'voll Bodensatz') s ezért nem láthatunk benne még külön képzőt ..."