Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Haltsonen, Sulo: Reguly Antal vót gyűjtése 1841-ből 269
REGULY ANTAL VÓT GYŰJTÉSE 1841-BŐL 273 nappal később a vőlegény rokonaival együtt felkeresi a menyasszony otthonát, olcsó rézgyűrűket osztogat ajándékba, s viszonzásul ő is kap ajándékot (övet). A menyasszonynak járó ajándék : páápyhyja (fehér főkötő), puutet és polvillin (kötény). Az esküvő előtti napon két barátnő megfürdeti a menyasszonyt a szaunában, ahol később a vőlegény is fürdőt vesz. A majorban fürdődalt (kylvelaulu) énekelnek. Vacsora idején ismét hagyományos dalokat énekelnek, az előénekes (eelilaulaja) előadja műsorát. — Az esküvő napján a nyoszolyólányok (kaasikkat — tbsz.) énekelnek. Az udvaron énekelnek, amikor a menyasszony megválik otthonától. A vőlegény házában a nyoszolyólányok ismét énekelnek, amikor a menyasszony haját rövidre nyírják a férjes nő jeléül. A régebbi vót esküvők (púimat —• tbsz.) ünnepszámba mentek, amikor a régi dalok szinte szakadatlanul hangzottak, zene ezzel szemben nem volt — tehát az éneklés és a sör emelte a hangulatot. Értékesnek kell tartani a REGULY által feljegyzett siratóénekeket is, amelyek igen gyakori kísérői voltak a temetési menetnek. Vót siratóénekeket REGULY után csak ELIAS LÖNNROT15 (gyűjtését egyelőre még nem értékesítette a kutatás), D. E. D. EUROPAEUS16 és VIHTORI ALAVA gyűjtött. Az utóbbi egy lakodalmi szokásokhoz csatlakozó siratót gyűjtött 1901-ben. Ilyen körülmények között véleményem szerint a REGULYtól feljegyzett siratok különösen értékesek. A temetéseken felhangzó siratóénekek azt mutatják, hogy ezek a vótoknál is a bánat és a szomorúság érzésének szabad megnyilvánulásai voltak egyegy közelálló személy elhunyta alkalmából. Ugyanilyen siratóénekek vannak Észak-Oroszországban is, ahol egy tudós véleménye szerint a művészi siratóének (3anJiaqKa) dallá alakult át.17 A „Kiváltott leány" (lunastettu neito) balladáját vizsgálva már JÚLIUS KBOHN észrevette, hogy az egy olyan nemzetközi dal, amely bejárta Észtországot és Inkerit, ós számos finn változata is van.18 REGULY gyűjtésében is van néhány sor ebből, tehát a vótok is ismerték. Egy változatát REGULY ,,téli dalnak" jelezte („amikor alanyok fonnak"), ez tehát munkadal. A leány kéri benne az apját, hogy váltsa ki, de az apa erre" nem hajlandó, mert nem akar megválni pénzeszacskójától. Nem váltja ki sem az anyja, sem a fivére, de végül a falu egyik legénye (tschylá poisi) kiváltja. Fonás közben tehát epikai jellegű dalokat is énekeltek. Ezekhez a munkadalokhoz — amint kimutattam — sokféle dal tartozott.19 Az énekesek gyakran azt adták elő, ami emlékezetükben volt. Érdekes a REGULY feljegyezte táncdal (Tanzlied) is: Peremies pere isánta pere naine naisuin anna tupa tullassen rihi suoja ollassen hammarü karataksen (karata = 'tanssia; táncolni') 15 S. a. a Virittájá 1958. évf.-ában. 16 STXLO HALTSONEN, D. E. D. Europaeuksen runoretki v. 1852, Helsinki 1957. 17 IÜCHH coőpaHHbifl n. H. PbiöHHKOBbiM. H3A- 2-oe. Ilofl. pe/i;. A. E. rpy3HHCKaro 3 (Moszkva 1910), 115. 18 JTJLIUS KROHJST, Sángen om den friköpta : P. Tidskrift 1881 : 331. 19 SULO HAI/TSONEN, Suomalaisista keruulauluista ; Kalevalaseüran vuosikirja XV.
