Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Haltsonen, Sulo: Reguly Antal vót gyűjtése 1841-ből 269

272 SIL0 HALTSONEN következő napra is." Február 16-án délelőtt azonban már befejezte kutatásait. Ő is beszélgetett A n n a 1 v a n ö v n ával. * A vót feljegyzések azt mutatják, Hogy a serény és lelkes REGULY rövid idő alatt sok anyagot gyűjtött a néphagyomány, főleg a népköltészet terü­letéről. REGULY kézirata több helyen nagyon nehezen olvasható. A gyakran előforduló javítások, betoldások és német nyelvű magyarázatok sokszor különböző fordítási lehetőségeket engednek meg ós egyes helyeken a szöveg kibetűzósében esetleg tévedhettem is. így például helyenként egyes ceruza­jegyzetek, amelyek a tintával írt szöveg mellett előfordulnak, idővel úgy elhomályosultak, hogy a fényképmásolatok alapján nem lehetett bennük kiigazodni. REGULY átírásában kimutathatók bizonyos magyarosságok (pél­dául ez = c, gy = d, cs = c). Egyes dalokat REGULY letisztázott, a kézirat eleje későbbi tisztázásnak, a vége pedig helyszíni fogalmazványnak látszik. Mégis eltéréseket lehet észrevenni mindkét csoport dalainak lejegyzésében. REGULYnál sok olyan feljegyzés található, amely nyelvileg nem kielé­gítő, de meg kell említeni, hogy LöNNROTnak is vannak nyelvileg megbízha­tatlan feljegyzései, mivel a vót nyelv neki is idegen volt.12 Anna I v a­n o v n ára hatással volt a környék finn nyelvjárása, ismeretes ugyanis, hogy tudott finnül. Énekei megérdemlik a népköltészet kutatóinak alapos magya­rázatát. Véleményem szerint REGULY közzé akarta tenni vót dalait, mert a szö­vegek nagy részét ellátta német fordítással vagy magyarázatokkal. Azt hiszem, hogy REGULY a fordítás munkáját a dalok feljegyzése közben végezte, s talán segítséget kapott valamelyik helybeli műveltebb személytől. Talán J. J. Groundstroem volt ez (1799—1852), Kattila finn papja (s egyben talán az egész egyházközség lelkésze), aki bizonyára legalábbis tűrhetően tudott vótul, vagy pedig Engla nevű felesége (szül. Ekbom), Gábriel R e i n nagynénje. Az utóbbi kettőnek a neve ismert a vót dalok gyűjtésének történetében. De REGULY értékes vót gyűjteménye kiadatlan maradt és csak most — több mint száz évvel később —• kerül kiadásra a Finnugor Társaság jóvol­tából.13 * REGULY vót énekeinek anyaga ugyanolyan, mint a környékbeli finn lakosságé. PAUL ARISTE professzor, a vót nyelv kutatója, bebizonyította, hogy az inkeriek, a vótok és a finnek népköltészete a legújabb időkig egysé­gesnek látszik.14 A feljegyzések alapján tudomást szerezhetünk a.vót lakodalmi szoká­sokról, így például a leánykérő (vahikka) elmegy a kiszemelt leány otthonába és ott felteszi a hagyományos burkolt, tudakozódó kérdést: ,,Onko teille ohva myytavá" ('van-e eladó üszőtök?'). Ha erre a családapa kedvezően válaszol, akkor egy üveg pálinkát isznak az ügy megpecsételésére. Három 12 MARTTI AIEILA, Vatjan kielen taivutusoppi (1934), 8. 18SÜS.'Aik. LX. 14 PAUL ARISTE, Vatjalaisten nykyisyydestá : Virittája 1 957 : J 22.

Next

/
Thumbnails
Contents