Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Haltsonen, Sulo: Reguly Antal vót gyűjtése 1841-ből 269

REGULY AXXAL VÓT GYŰJTÉSE 1841-BÖI, 271 A REGULY gyűjtötte vót énekeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a gyűjtőben bőségesen megvoltak azok a képességek, amelyeket egy jó filológustól megkövetelünk. Nyilvánvalóan jól tudott finnül, megértette, legalábbis valamennyire, az észtet, s minden valószínűség szerint észtországi útja előtt megismerkedett a vótokra vonatkozó Finnországban hozzáférhető adatokkal. így bizonyára rendelkezésére állott GOTTLUTSTD Otava-ja is. * REGTJLY előtt csak 13 vót nyelvű régi ónok volt összegyűjtve. A verssorok száma ajig érte el összesen a 300-at. Siratóénekeket egyáltalában nem gyűjtöttek. H. G. PORTHAN érdeklődött a finnel rokon népek élete és költészete iránt. így 1778-ban említést tesz a görögkeleti vallású karjalaiak között ismeretes siratóénekekről, „amelyekből nekem a Poesi fennica következő részeihez eléggé teljes gyűjteményem van". Ezek az ő véleménye szerint nyilvánvalóan „átmeneti formát képeztek az orosz ós a finn énekek között".8 PORTHAN bizonyára ismerte FR. LITDOLF TREFURTnak a vótokról adott leírását ós az első feljegyzett vót népdalt is.9

A finnel rokon ismeretlen néptöredék annyira felkeltette érdeklődését, hogy írt Inkeribe L. A. Zetráus lelkésznek,10

és kérte őt, hogy szerezzen ismereteket e nép életéről. PORTHAN Zetráus adatai alapján 1802-ben cikket írt a vótok szokásairól az Ábo Tidning című újságba (65. szám ; VIII. 18.). Megemlíti, hogy ez a néptöredók Narva környékén, és főleg Kattila egyházközség területén lakik. POHTHAN felsorol néhány vót szót, leírja népviseletüket, ismerteti babonáikat, ünnepi és lakodalmi szokásaikat.11 Ez a rövid leírás ismertté tette a vótokat mind Finnországban, mind Oroszországban, P. A. CEPLIN ugyanis, a kazáni egyetem tanára, lefordította a cikket oroszra, és közzétette 1822-ben a Szevernij Arhiv című folyóiratban (I, 235—44). Rövid bevezetést is írt hozzá. GOTTLTJND átdolgozta PORTHAIST cikkét az Otava számára, s ki is adta azt „A vótok vagy csúdok nyelvéről" címen [Vatjalaisten tahi Tschuudilaisten kielestá (KeánnÖs)]. GOTTLIXND szerint a nyelvre vonatkozóan igen kevés adat áll rendelkezésre. Ű is megpróbált további adatokat szerezni, de hiába. Reméli azonban, hogy hamarosan bővebb ismereteink lesznek a vótokról, „mert a tudós A. J. SjÖgrén úr ezen a vidéken is járt" és bizonyára bőségesen hoz magával anyagot. Megemlékezve SJÖGRÉN utazásáról, GOTTLTJND „Egy csúd dal" címen közli TREFURT egyik runojának finn fordítását az eredeti szöveggel együtt. Ügy látszik, hogy SJÖGRÉN vót útja igen kevés eredménnyel járt. Naplójában, amelyet a helsinki Egyetemi Könyvtárban őriznek, azt írja, hogy 1831. II. 15-én a Kaprio-i paplakból a Kattila-i paplakba ment, ahol ugyanazon a napon megtekintette az egyházközség anyakönyveit. „Mégis adtak nekem" — írja, „az ott lakó csúdok ffinnül : wadjalaiset] elég munkát a 8 POBTHAN

levele C. F. Meinander püspökhöz, 1778- V. 22-én. 9 PAUL ARISTE,

Ühest vadja rahvalaulust : Tartu Riikl. Tjlikooli Toimetised 43 (Tallinn 1956). "Ludolf Andreas Zetráus 1792-től haláláig, 1800-ig Venjoki lelkésze volt. 11 PORTHAN

cikkét H. OJAN§UU finn fordításban közölte a Virittájá-ben. (1906 : 2—4): később új finn fordítás jelent meg a Kansalliskirjallisuus V. kötetében (1930}„ 244 — 8.