Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)
Tanulmányok - Haltsonen, Sulo: Reguly Antal vót gyűjtése 1841-ből 269
270 SULO HALTSONEN7 rokonnóppel, amelynek létszáma ekkor csak mintegy 5000 fő volt, amint évtizedekkel később a vizsgálat kimutatta.2 Arra lehet következtetni, hogy REGULY június első napjaiban tartózkodott a vótok között — valószínűleg egy hétig —, mert VI. 11-ón érkezett meg Pétervárra,3 ahol néhány évet töltött messzire vezető utazása előtt. 4 Sajnos, REGULY irataiból nem állapítható meg, mely falvakban 3árt és milyenek voltak az útibenyomásai. Tudomásunk szerint sem naplójegyzetek, sem levelek nem maradtak fenn ebből az időből. Csak a vót nyelvre vonatkozó feljegyzései vethetnek fényt gyűjtési eredményeire, más azonban aligha. REGULY iratain ezt a megjegyzést találjuk : ,,annuska ivanovna Ruggyalasta". Ez a nő tehát a Kattila községtől három versztnyire fekvő Rudjalából (vagyis Rúdja faluból) való volt. Anna Ivanovna korának nagy énektudója volt, 1855-ben halt meg ós főleg lakodalmas énekeket énekelt, többek között ELIAS LöNNROTnak (1844) ós AUG. AHLQViSTnak (1854—55). REGULY számára is a legalkalmasabb adatközlő volt, akit azon a vidéken jól ismertek és becsültek. Ha egybevetjük a REGULY és LÖNNROT feljegyezte szövegeket, akkor megfigyelhetjük, hogy a runo-ónekes mindkét gyűjtőnek ugyanazokat a verssorokat adta elő különböző összefüggésekben, művésziesen és folyamatosan. REGULYnak Anna Ivanovna talán nem adta énektudása legjavát, mert nem tudott teljes mértékben alkalmazkodni az idegen országból jött gyűjtőhöz. Ezzel szemben LöNNROTnak nyilvánvalóan nagyon szívesen énekelt, mert az utóbbi tapasztalt gyűjtő és a nép fia volt. Anna Ivanovna dalkincstára igen gazdag volt. Különböző tárgyú énekek szerepeltek benne. Verssorainak száma összesen mintegy 4000. A Suomen Kansan Vanhat Runot gyűjteményben jelentek meg 1928-ban. A REGULYnak előadott sorok kiegészítő képet adnak bőséges repertoárjáról. Természetesen figyelembe kell venni, hogy ezek között gyakran ugyanazok a verssorok szerepelnek, amelyeket éveken át több ízben különböző gyűjtőknek énekelt. Anna Ivanovna mindenesetre régi vót enekhagyomanyt mutatott be, hiszen feltehetőleg 1790 körül született,5 s dalai a XVIII. századból származnak. — Természetesen nem lehetetlen, hogy egy másik vót nő vagy férfi is énekelt REGULYnak, de ezt már nem lehet kimutatni. REGULY vót közlője, Anna Ivanovna — LÖNNROT szavai szerint — nem volt,,elégedett", s őt (Regulyt) szemtől-szembe ostobának nevezte, mert nehezen értette meg az öregasszony nyelvét.6 Viszont GOTTLUND dicséri egyik levelében REGULY finn nyelvtudását, kiemelve „tiszta és hibátlan kiejtését, úgyhogy ennek alapján alig lehetett őt megkülönböztetni a tősgyökeres finnektől".7 2 P. KÖPPEN, BOAB H BOTCKan rommá : yaypmn MHH. Hap. ílpocB. 1851, II. 3 Reguly-album (Pest 1850), XXXLI. 4 T u o m a s Frima nnak K. A. Gottlun dhoz írt leveléből kiderül, hogy REGULY 1843. III. 29-én még Péterváron lehetett, noha F rimán nem adott hírl lakásáról. Prim an 1843. VIII. 7/19-én megemlíti, hogy előző nap volt REGULYnál, majd később (1843. XI. 20/XII. 2.) jelzi, hogy REGULY „PétervárróiSzibériába utazott" •(Helsingin Yliopiston Kirjasto). 5 VÁINÖ SALMINEN, Suurin vatjalainen runonlaulaja: Heimokansa 1944: 103- (3. 6 E. LÖNNROT levele F. J. R a b b e-hoz Kattilából, 1844. XII. 18. 7 PÁPAY JÓZSEF, Antal Regulyn Kalevalán káánnös : Valvoja 1909 : 280.
