Nyelvtudományi Közlemények 60. kötet (1958)

Tanulmányok - Benkő Loránd: Az irodalmi nyelvi „téves visszaütésről” 11,

16 BENKŐ LORÁND stb. ~ 77: álmadozik; 79: átkát, áldazatja; 104: gántsamat; 114: le fzállattak; 124: orfzáglattak; 130: álmattam; 147: válagatni; 157: járdagál, artzákat; ajánlás: támagatja; stb. — Az o-zó nyelvjárásiasság és a téves a-zó visszaütések hasonló kettősségét mutatják még Faludi Ferenc, Farkas János, Gerő György, Kozma Ferenc, Márton István, Osvald Zsigmond, Sághy Ferenc, Sándor István, Sollenghi Károly, Zechenter Antal és más nyugati írók munkái. C) E csoportba azok a viszonylag gyérebb számú nyugati írók tartoznak, akik ugyan beszélt nyelvjárásiasságuk o-zását az irodalmi norma hatására gondos munkával úgyszólván teljesen kiküszöbölték írásgyakorlatukból, de e törekvésük közben — a norma nem százszázalékos ismeretében — többkevesebb a-zó téves visszaütést teremtettek. PL: [Bacsányi János:] A magyaroknak vitézsége (1785.): 121: határazzák; 125: lántzallt; 126: fel-állatt; 132: bálványazó; 136: álmodozni, fántzakhoz, Váras; 137: árran, fántzakon, állattak; 141: béfántzaltatni; 143: Meg-fzállatta; 144: lángaktol; 145: árran; 146: állatt; 150: Barátam; 153: világán, Barátam; 155: fel-virágzatt; 160: bárdolatlan; stb. — Sz. Szent-Iványi László: Róbert Péter született anglus' élete . . . (1797.): 37: fzámas; 42: tojáfakra; 43: fáradtfágam, 47: [zamat; 51: kívánfágat; 52: Zsoltárokat; 61: árkot; 75: bográtsat; 77: világos; 78: káros; stb.; de 27: ágyomon, 71: tagos is. — Weszprémi István: Gazda ember' könyvetskéje . . . (1776.): 31: Iá ffan; 38: utánnak; 39: fzámat; ááifzállatt-le; 47: fzámat; 48: fáradságomat; 54: álmámból; 63: magános; stb.; de 50: ágot stb. — A Győr megyei születésű Molnár János műveiben például jórészt csak meghatározott fonetikai helyzetben: a -t tárgyrag előtt mutatkozik a-zó téves visszaütés, máskor o ~ a hangviszonya általában megegyezik az irodalmi normával: Petrovszky Sándor úrhoz Molnár Jánosnak tizen-öt levelei . . . (1776.): 61: világát; 72: afzfzonyságat; 73: foglalatofságat; 76: okofságat; 81: fzámat; 100: tanátsat; 134: Orfzágat; 145: tánczat; 164: igazságát; 181: alkalmatofságat; 189: kívánságot; 200: tompaságot, alufzékonyságat; 212: jófzágat; stb. A' természetiekről... I. (1777.): 20: garáditsat; 39: fzámat; 53: gyorfaságat; 62: lángot, mekkoraságat; 82: fzerfzámat; 100: gyorfaságat; 160: világát; 196: árrat; stb. Még csak egy megjegyzést! Az említett a-zó téves visszaütések általában csak írott nyelvi formák, az írók beszélt nyelvében, illetőleg nyelvjárásában nem érvényesültek. E tényből azonban egyálalán nem szabad arra következtetni, hogy az irodalmi nyelvi téves visszaütések „holt", használhatatlan anyagot jelentenek a nyelv járástörténeti vizsgálatok számára. Amely írásművekben ugyanis téves visszaütések vannak, bizonyosra vehető, hogy írójuknak beszélt nyelvében a visszaütéssel szemben álló nyelvjárási jelenség igen nagy mértékben érvényesült. így például hiába nincsenek vagy alig vannak o-zó alakok az imént C) csoportba sorolt írók műveiben, teljesen biztos, hogy ezek az írók nagyon erősen o-zó nyelvjárást beszéltek. BENKŐ LORÁND