Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Szamojéd jelzős szerkezetek 46

SZAMOJÉD JELZŐS SZERKEZETEK 55 ami más szóval azt jelenti, hogy az uráli alany-állítmányi viszony a jelző és a jelzett szó viszonyából származott: ,,Was ich über das Verháltnis des Subjekts zum Prádikat gesagt habé, bedeutet nicht mehr und nicht weniger, als dass das prádikative Verháltnis in den uralischen Sprachen aus dem attributiven entstanden ist" (i. m. 114). RAVILA elgondolása szerint a Lintu Untává típusú mondat nyelvi előzményéül egy Lintu-lentává összetételt kell feltételeznünk. Egy ilyen összetételben nincs cselekvőt kifejező alany és cselekvést kifejező állítmány, hanem a nyelvi egységet alkotó összetétel szimbóluma az egységes szemléletnek; az összetétel gondolati tartalmát a nyelv mai eszközeivel megközelítőleg ilyenképpen fejezhetjük ki: 'Vogel-Fliegen', 'Vogel-Fliegendes (ist da!)', magyarul talán így: 'madár-repülés'. Az összetételben a jelző és a jelzett szó szintézis útján került függő viszonyba, mert bizonyosra vehetjük, hogy a nyelvnek egy még primitívebb állapotában az egységes szemléletet két külön, egy-egy szóból álló mondattal fejezte ki a nyelv: Lintu! Lentáva! Ezen a ponton RAVILA felfogásával lényegében megegyezik BÁRCZinak a kéttagú mondat keletkezésére vonatkozó felfogása (i. m. 90). Egy lényeges pontban azonban különbözik BÁRCZI felfogása RAViLÁétól. BÁítczi a kéttagú mondat két tagjának egymáshoz való viszonyát alany-állítmányi viszonynak magyarázza: ,,A [teljes] tudattartalom elsősorban két félre bomlik: a tárgy vagy dolog képzetére, fogalmára és egy tulajdonság, állapot vagy folyamat képzetére, fogalmára, amely a tárgyon megvan vagy végbemegy, vagy amelynek meglétét óhajtjuk, kérdezzük. Ez utóbbi rész a mondat legfontosabb része: az állítmány" (i. m. 41). PAIS még korábban „Mondatrészek—beszédrészek" című 1950-ben megjelent tanulmányában fejtette ki a mondat keletkezésére vonatkozó elgondolását (MNy. XLVI, 296—309), s arra az eredményre jutott, hogy az ún. alanyállítmányi viszony ,,a nyelvi élet területén a legeredetibb szerkezet (i. m. 305)9 PAIS és BÁRCZI fejtegetései alapján én azt tartom valószínűnek, hogy a Lintu! Lentáva! finn szómondatokból szintézis útján nem összetétel, hanem kéttagú mondat keletkezett. A Lintu Untává mondatnak is egy megállapítás volt a tartalma: a beszélő közölte, hogy a madár repülőben van. Az a tény, hogy a Lintu Untává kéttagú nyelvi kifejezésből, amelynek tagjai külön szólamot alkottak, a mai Lintu Unt&á alanyt és állítmányt tartalmazó mondat keletkezett, fontos bizonyítéka szerintem annak, hogy az uráli nyelvekben a legősibb, nyelvi tényekkel igazolható nyelvi egység az alanyt és állítmányt tartalmazó kéttagú mondat. CASTEÉIST szövegeiben az egyik hősiének így] kezdődik: side atseklh 'zwei Knaben sind es' [kettő (= ez a kettő) fiú] (172). Ez a nyelvi kifejezés kéttagú nominális mondat, amelynek alanya a side 'kettő' számnév, állítmánya pedig az atseklh 'fiú' főnév. (Mint fentebb láttuk, az állítmányul álló névszó igeként ragozható, és az alapalak = indicativus I. idő sg, 3. sz.). Ugyanilyen típusú mondatok CASTRÉN szövegéiben a következők is: siu jurndier 'siebenhundert Menschen' (62); siu háendalioda 'sieben Háendaliodas' (i. h.); siu siosidaej 'sieben Siusidaej' (i. h.). LBHTISALO szövegeiben egy obdorszki és egy maikovszkajai nyelvjárásból feljegyzett elbeszélés, valamint 9 A

mondat keletkezésére vonatkozó irodalom pontos jegyzékét megtaláljuk KLEMM Magyar történeti mondattanában,(6 —8). Vö. még RAVILA : FUF. XXVII, 114 ; PAIS i. m.