Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3

34 LOVÁNYI GYULA A Magyar Nyelvészet megszűntetését és a Nyelvtudományi Közlemények megindítását nyilván hosszabb időre visszamenő tárgyalások és előkészületek előzték meg. A döntésnek azonban hirtelen kellett bekövetkeznie. Mert HtnsrFALVY a Magyar Nyelvészet utolsó kötetének utolsó füzetében (VI, 529) még azt jelenti be, hogy a következő évfolyamban a szinonimák és a homonimák gyűjtését és értelmezését adja közre. Ugyancsak az utolsó füzetben jelent meg FINÁLY tanulmányának első része, s azzal zárul (VI, 498), hogy „folytatása következik". 16. Száz esztendővel ezelőtt indult útjára a Magyar Nyelvészet, hogy munkálkodjék az új magyar nyelvtudomány létrehozásában. Rövid életének kiemelkedő elemeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: A) Merész kísérletet jelentett HUNFALVY PÁL részéről egy nyelvészeti közlöny alapítása nem sokkal az után, hogy az első német nyelvtudományi folyóiratok megindultak és olyan időpontban, amikor Magyarországon még egyetlen tudományos szak sem bírt saját szemlével. Ámde e vállalkozás elengedhetetlen volt, nélküle a múlt század derekán kifejlődésnek indult nyelvtudományunk mindjárt kezdeti állapotában megtorpant volna. Mert csak szakfolyóirat teszi lehetővé a közvetlen, eleven kapcsolatokat, a vélemények kicserélését, a bírálatot, egyszóval az életet jelentő friss vérkeringését a tudománynak. B) Az úttörők: SAJNOVICS, GYARMATHI, RÉVAI munkái a maguk elszigeteltségükben nem vezethettek tudományos rendszer kiformálásához, — HÜNFALVY szavával élve — nem törték föl a nyelvek kérgét. Az új magyar nyelvtudomány kialakítása HUNFALVY PÁL nevéhez fűződik. Nyelvészeti működésének kiemelkedő része egybeesik a Magyar Nyelvészet hat esztendejével,, a Magyar Nyelvészet történetét HUNFALVY munkásságától elkülönítve tárgyalni nem lehet. C) HUNFALVY fölsorakoztatja szemléje mögé a nyelvészek legjobbjait, BUDENZ szárnybontogatásainak is a Magyar Nyelvészet ad teret; a cikkek dandárja azonban HUNFALVY tollából ered. A folyóirat kialakította a nyelvészet értekező és kritikai stílusát, megvalósította a bírálat teljes szabadságát; a szerkesztő nem változtat a cikkeken semmit, de megjegyzéseket fűz hozzájuk, ha szükségesnek tartja. A finnugor nyelvészetnek erre a szakaszára sajátos fényt vet folyóiratunknak folyton-folyvást hangoztatott jelszava: „tanulva tanítunk". Ez a kor egyetlen lehetséges munkamódszere. Ezért nyelvünk hovatartozásának problémája is csak fokozatosan haladhatott a végleges megoldás felé. A történeti fejlődés figyelmen kívül hagyását jelentené, ha HuNFALVYnak és dolgozótársainak teljesítményét azzal mérnők, egybevetéseiknek mily része mutatkozik időállónak, mennyire felel meg munkamódszerük annak, amelyet későbbi periódusok helyesnek minősítettek. A döntő szempont az, amelyet SETÁLÁ így fejez ki HuNFALVYról szóló megemlékezésében (NyK. XXIII, 124): „Hunfalvy halhatatlan érdeme fog maradni mindenkor, hogy Magyarországon ő keltette új életre a finnugor tanulmányt, és hosszú ideig ő volt legelső oszlopa". Ez az életre keltés pedig a Magyar Nyelvészetben ment végbe. LOVÁNYI GYULA