Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Korompay Bertalan: Széljegyzetek a Kalevala összeállításának problémájához 35

Széljegyzetek a Kalevala összeállításának problémájához Mielőtt a címben megjelölt probléma kifejtéséhez fognék, közlöm azon tanulmányok könyvészeti adatait, amelyekre dolgozatomban elsősorban támaszkodtam. Közülük az első három a Kalevala-filológia alapját alkotja. A. R. NIEMI : Kalevalán kokoonpano I. Runokokous Váinámöisestá. Helsinki 1898. 4101. VAINÖ KATTKONEN : Vanhan Kalevalán kokoonpano I. Helsinki 1939, 519 1. n. Helsinki 1945, 555 1. ( = VKK). Ua.: Elias Lönnrotin Kalevalán toinen painos. Helsinki 1956, 635 1. (Szöveg : 1—396, fejtegető rész: 399-507, szótár 511-633.) (=KTP.) Ua.: Kalevala ja todellisuus. Helsinki 1948, 210 1. (= KT). Ua.: Kalevalán kosmogonia. Virittájá 1955, 99 — 112. Ua.: A Kalevala és alapjai. MTA I. Oszt. Közi. V. 1954, 27-38 (= KA). KROMPECHER BERTALAN : A Kalevala keletkezése. BpSz. 1935, 697. sz. 257—285 (= KK). Ua. : Die Entstehung des Kalevala. Studia Fennica IV. Helsinki 1940, 7—47. * A Kalevala rejtély volt megjelenésekor és az ma is. Hogyan lehetséges népeposz a XIX. században? Miért van az, hogy ennek a lehetőségét csak akkor vették észre? Mi magyarázza meg létrejöttét az eposz-terv megfogamzásától végleges kialakulásáig? A mű és forrásai közötti viszony sok töprengésre adott okot több, mint száz év óta. De ebben a viszonylatban új helyzet állt elő legújabban. Befejeződtek azok a vizsgálatok, amelyek a Kalevala különféle szerkezeteinek népköltési forrásait tisztázták. Ezeket a kutatásokat még J. RROHN és A. BOEEÍTIUS kezdte meg, az újabb eredmények alapját pedig A. R. NIEMI tanulmánya rakta le. V. KATJKONEN folytatta a munkát és feldolgozta NiEMihez csatlakozva az Ós-Kalevala után a Régi- és az Üj-Kalevala forrásait is. Éppen az elmúlt évben jelent meg több évtizedes kutatás eredményeképpen VÁINÖ KAUKONEN-nak ,,Elias Lönnrotin Kalevalán toinen painos" című műve, amely a Kalevala végleges formájának forráskritikai feldolgozása. Most tehát együtt van az anyag a kérdés áttekintéséhez. Ez a körülmény indított arra, hogy a Kalevala problémákkal magam is újra foglalkozzam. Megint időszerűvé válik ugyanis az értelmező állásfoglalás. Mi fejti meg a Kalevala létrejöttének rejtélyét? ,,Letisztázónak" mondták Lönnrotot a Kalevala első megjelenése után, azután sokáig „összeállítónak", míg most végre új szempont merült fel KAUKONEIÍ tanulmányában. Szerinte az ún. Űj-Kalevalának (az eposz második kiadásának) Lönnrot nemcsak szerkesztője, hanem valóságos „szerzője", habár a népköltészet szavaival költötte újjá a népköltészet anyagából merített saját mondanivalóját (KTP 451, 507). Ha ezt a három megjelölést — „letisztázó", „összeállító" és „szerző" — egymás mellé tesszük, mind a háromban van valami igazság, amely a Kalevalával kapcsolatos eljárásra alkalmazható. A kérdés az, hogy mikor melyik szerepkör került abban túlsúlyra. Nos, én úgy vélem — s ezt már kifejtettem egyszer (KK 275) —, hogy Lönnrot 3* é