Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3

A MAGYAB NYELVÉSZET 29 jeges vidéken lakó bárgyú finn népnek nyomorú szakadéka ..." A TÜSKEVÁRI álnév STÁNCSICS MmÁLYt födi (vö. GULYÁS PÁL i. m.). Aránytalannak látszhatik az a terjedelem, amely a finnugor rokonság eUen viaskodók táborának jutott. De, úgy vélem, megokolt. Mert csak így állhat előttünk kellő megvilágításban az a kétirányú, egymástól elválaszthatatlan működés, amelyet HuNFALVYnak és folyóiratának ki kellett fejtenie. Egyrészt pozitív irányban, az összehasonlító nyelvtudomány kialakításáért folyt a szorgos munka. Másrészt ennek érdekében elengedhetetlen volt a harc megvívása a makacs, szívós ellenféllel. Adataink azt vallják, hogy a Magyar Nyelvészet a nyelvtudománnyal foglalkozóknak egy egészen szűk körén túl nem bírta az érdeklődést fölkelteni. Hogy a finnugorság gondolata sok ideig nem nyerhetett meg szélesebb rétegeket, ez főleg a ,,halzsírszag" ellenesei tevékenységének a következménye. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. S ha 1861-ben VÁMBÉEY kijelenthette BuDENzhez intézett levelében (VI, 513), hogy ,,a Horvát István-féle csak mesék és rögeszmék bélyegezte korszak lejárt" — a kijelentést inkább csak a megnyilvánulások s nem a kihatás tekintetében fogadhatjuk el —: akkor ezt az eredményt HUNFALVY-nak és folyóiratának köszönhetjük.54 12. A klasszikus filológiát tárgyaló nyilatkozatában (V, 3) kijelenti HUNFALVY, hogy a görög és a latin nyelvet illetőleg szemléje inkább tudósító, mint építő akar lenni. Ézt a kijelentését kiegészíti (VI, 498) FINÁLY dolgozatához fűzött megjegyzése, amely szerint a klasszikus filológiában semmit sem tudunk, amit nem német könyvekből tanultunk volna. HUNFALVY elemzi (II, 11—29, 105—37) WEiLnak és BENLOEWnek Théorie générale de l'accentuation latiné . . . című művét, s fejtegetéseit azzal fejezi be, hogy sok tanulnivalónk van még abban is, amit legjobban tudni vélünk. — TÉLFI JÁNOS (V, 40—62) a görög hangsúlyról értekezik SZEPESI LvraÉnek egy dolgozata nyomán; ezúttal is hozzászól a tárgyhoz a szerkesztő. — HUNFALVY Tájékoztatás a szanszkrit, görög és latin nyelvtudományban című tanulmányában (III, 167 — 88, 291—308) utal arra (III, 167), hogy Boppnak Vergleichende Grammatikja az indoeurópai nyelvészet alapja. — IMRE SÁNDOR cikkének (III, 382—98; HUNFALVY megjegyzéseivel) címe: Az ember neve némely árja nyelvekben. Az 1859-i évfolyamban kezdi meg BUDENZ értekezéseinek sorát.55 A klasszikus filológia köréből valók: ,,A görög őavo képzőrül" (IV, 132 — 41; 54 Szórványosan később is föltűnik egy-egy antihalzsíros kísértet.

MÁTYÁS FLÓRIÁN követőinek egy túlságosan — nyolc évtizeddel — elkésett, de tudatlanságban rajtuk is túltevő utódáról számol be ZSIBAI MIKLÓS (MNy. XXXVI, 103 kk.). A ZSIRAI említette könyv szerzője szerint, ,ma már nem titok, hogy Hunfalvy (magyarosított nevű cipcer). . . a finnugor elméletet is a Gesamtmonarchie érdekében költötte . . . amilyen hazugságokon a finnugor elmélet épült fel". — Még 1940-ben is írtak így! 55 BUDENZ

első cikkét LiTGOSSYnak a szerkesztőhöz intézett 1858. okt. 12-i levele (IV, 132) vezeti be. Megemlíti benne, hogy HuNFALVYnak „. . . Budenzünk megismerhetését köszönöm, derék új hazánkfiának irodalmunkbani első föl vezetése iránt kérve. . .". Megjegyzi BuDENzről, hogy ,,. . . az árja nyelvészet terén szerzett tekintélyes képzettségét tudományszomjánál fogva az altáji nyelvek elsajátításával is tetézendő, közöttük a magyarral is foglalkoztában, ím ezt annyira megkedvelé, hogy csupán tudományos