Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3

28 LOVÁNYI GYULA szülött nyelvne k,53

s annálfogva a Bábel tornya tövitől széjjeloszlott családok nyelvének avagy nevelőanyjának lenni ismertessék". MÉSZÁROS KÁROLY — semmit sem sikerült róla megtudnom — a Pesty Frigyes akadémiai tag szerkesztésében Temesvárt megjelenő Delejtű nevű közlöny 1859. július 5-i számában Hunyor és Magyar Scythiában címen hosszabb cikket tesz közzé. Belőle idézi HUNFALVY (IV, 400) egyebek közt az alábbiakat: „Perzsia nyugat-éjszaki részén, a Jegestenger s India illatos határai közt volt egy ország . . itt születtek Hunyor és Magyar a rokon hun-magyar népcsalád osatyjai, s itt nemzették a nemzetet, mely a Dunának és Tiszának partjain immár ezred év óta él". HUNFALVY megjegyzése: „Szegény historikusok és nyelvészek! ... Istenem, nagy lehet az idei hőség!!" — fHüNFALVY idézetét megszerzem az eredetiből vett alábbi részlettel (i. m. 211): „Nimród Eviláth vagyis Eiulát földére s Achlat város vidékére tért, hol megtelepedvén, első nőjétől, Ókétól két fiat nemzett, Hunyort és Magyart . . .". Ebből kitűnik, hogy a magyar egyenes ágon Nimródtól származik . . . KOVÁCS FRIGYES orvos doktornak „Az igaz, szép és jó feltárt tanának előhírnöki füzete" ezúttal nem a szerkesztő, hanem BUDENZ bírálatát kapta (VI, 453). A bíráló a szerzőnek néhány szófejtését közli: a bibliai Ráchel név onnét ered, hogy Jákob rácsel-\el megcsalatván, Leát kapta feleségül; azaz A-t, vagyis az elsőszülött leányt, vagyis röviden leié Á-t = Leát. Még csak egy szófejtését: a görög hypothesis is a magyarból származik; nem egyéb mint ah-pot-ez-is, vagyis a tudatot lányosan pótoló nézet ez-is — hipotézis! BUDENZ nem közli, de jellemzésül én idézem az 58 lapnyi füzetből az Akadémia titkárának TOLDY FERENCnek a szerzőhöz intézett levelét, illetve egy részletet belőle: ,, . . .figyelemmel átvizsgálván a Kegyed vázlatát a magyar nyelv bölcselméről, úgy találta [a bizottság], hogy a módszer, mely szerint abban a nyelv szavai értelmeztetnek, a kellő tudományos alapot nélkülözi . . ." (10). — A szerző fölötte méltatlankodik ezen az eljáráson, és kijelenti (10): ,, . . .Vagy azt hiszik-e hogy egy természetvizsgáló nem képes-e saját nemzete nyelvészeti körében azon csalhatatlan próbákat felállítani, melynél fogva önök [az Akadémia bíráló bizottságának tagjai] szemeibe bátran merne nézni? . . . nekünk kell felkutatnunk azon alaptörvényeket, mely mód szerint vésték be dicső elődeink a betűk jelves jelentőségein a tudatot saját édes anyai nyelvünkbe . . . és elhagytam szándékosan ez úttal az Önöktől követett rendszert, de nem végképp; és ezért valék nyelvünk bevésési tekintetében oly szerencsés". — BUDENZ így zárja le ismertetését: ,, . . .ha e^ondoljuk, hogy az 1861. év az, melyben ilyen munka egész tudományos komolysággal íratik és világra bocsáttatik, nem lehettük, hogy háromszor ne kiáltsuk: Allahu ekberü!" Befejezésül egy oly cikkecskére akarok rámutatni amellyel a Magyar Nyelvészet ugyan nem foglalkozik, de amely foglalkozik a folyóirattal. A Kalauz nevű hetilap 1859. február 19-i számában TÜSKEVÁRI ezt írja: „Észrevételek a finnelő véleményekre ... a föllebbi könyv írója, Mátyás Flórián . . . munkájában az említett finnisták [Hunfalvy és Csengery] véleménye ellen harcol, de nem elég erős fegyverrel harcol . . . De hadd lovagoljanak a finn vesszőparipán, míg vagy magától eltörik alattuk vagy pedig valaki kiüti alóluk ... Az ilyeneknek [németországi tudósoknak] érdekükben van azt mutogatni, hogy a magyar nemzet semmi egyéb, mint az északi A kiemelés a bírálótól ered.