Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3
A MAGYAK NYELVÉSZET 27 MÁRKI JÓZSEF (1815—1888) ismert pedagógus, egyetemi könyvtárőr még teljesen HORVÁT ISTVÁN hatása alatt áll. ,,Szóelemzés vagy szavaink egymásközti rokonsága" című dolgozatát így vezeti be HUNFALVY (III, 151 — 6): ,,Ismertessem-e a címzett munkát? Kimondjam-e véleményemet pusztán . . . Ilyen nyelvészeti munkát írnak nálunk 1857-ben!!" HUNFAL VY az előbbit választotta: részleteket közöl, nem mond véleményt. Jellemzésül MÁRKI munkájának bevezető részét (III, 151) iktatom ide: „Midőn ezelőtt mintegy 25 évvel a halhatatlan emlékezetű Horvát István nyilvános előadásait a magyar nyelv történelméből tanítványi áhítattal hallgatám, a derék tanár egy, a keleti nyelvekben — melyekhez számítá a magyart is — uralkodó elv húrját pendíté meg, melynek hangja agyam s szívem legmélyéig hatott, s mely ott magát örökre befészkelé. Azóta nem tudtam, nem akartam szabadulni ez elvtől; sőt annak helyességét száz alkalmazás után is rendületlennek tapasztalván: mindinkább hódoltam s hódolok mai napig". Szóelemzései igazolják, hogy valóban teljes hűséggel követte mesterének elveit. MÁTYÁS FLÓRIÁN erősen hatott a nyelvészkedő műkedvelőkre. Hívei közül legjobban kiemelkedik PÓLYA JÓZSEF (1802—1873), a kitűnő orvos-fiziológus, akadémiai tag.50 A Pesti Napló 1859. április 27-i számában hosszabb cikket közöl ,,A magyar számnevek alkalmából; mongol népfaj vagyunk-e?" cím alatt. HUNFALVY (IV, 299—310) tűhegyre veszi PÓLYA elmefuttatását. Idézi az újságcikkből (IV, 299): ,,Az akadémia nye!vi osztálya . . . azon meggyőződésre jutott, hogy a magyar nyelv önálló és semmi más nyelvből sem nem származtatható, sem igazi rokonságba nem hozható, sőt talán még fölvilágosítható sem. Azért mondták ki a magyar akad. nyelvosztály bizonyos tagjai, hogy a magyar nyelv csak oly magyar által kezelhető, másokkal összehasonlítható, sőt csupán önmagából kifejthető, ki azt mintegy az anyatejjel vette magába, vagy hogy fiziológusképp szóljak, kinek székölyi51 idegrendszere (systema nervosum centrale) és azon szervei, melyeket ezen idegrendszer kormányoz, tehát beszédszervei is oly sajátlag vannak alkotva, minő a nemzetiség eszméjének kinyomatában nyilvánul!"52 Vagyis MÁTYÁS anyatej-elméletének híve PÓLYA. HUNFALVY megjegyzéseiből (IV, 301) csak egy mondatot állítok ide: ,, . . . ha dr. Pólya gyermekét (szántszándékkal mondom az övét, hogy lehető ép magyar idegrendszerű legyen) tiszta szláv ajakú helységben és szláv dajka emlőjén neveltetnők fel, az ott, mihelyt megszólalna, magyar szókat kezdene ejteni, mint a kaktusz kaktuszul virágzik nálunk is?" VÁRI-SZABÓ SÁMUEL tiszaföldvári ref. lelkésznek ,,A magyar nyelv eredetisége s önfejlése" című munkájához csupán csa'K ezt a rövid mondatot fűzi HUNFALVY (II, 402): „Ezen munka nem helyesli a M. Nyelvészet eljárását". — De VÁRI-SZABÓ füzetéből is csak két mondatot idéz a bíráló: „A nyelv eredetisége, gyökeressége, nemzetisége felső nemű gyökér nyomozás: ezeknek a többi európai nyelvek körül semmi helyük nincs, hanem csak a magyar nyelvben . . . Ezen nyelv méltó, hogy a Noé bárkáján keresztül egy család ajakán az új világba általjött eredeti pátriárkái nyelvből közvetlenül legegyenesebb vonalban eredéit első-50 PÓLYA a Bugát-féle szógyártás követője volt (vö. TOLNAI: i. m. 166, 175). 51 A székölyi szó is nyilván PÓLYA gyártmánya ; máshol nem találkoztam vele. 52 Az egész idézőjel közé tett szövegrészt HUNFALVY részben dűlt, részben félkövér betűvel szedette ; a pontozott kihagyás is tőle ered.
