Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3

26 LOVÁNYI GYULA Az északi atyafiság MÁTYÁS szerint olyan, ,,kinek hadairól, törvényhozásáról s egyáltalán állodaimi életéről nem igen tud a história" (III, 68). Erre megjegyzi HUNFALVY: „Eszerint híres nép lehet rokonunk, nem híres nép ne legyen rokonunk. A cigány nép nem lehet árja nép, mert neki hadait, törvényhozását stb. nem igen ismeri a história, ellenben lokötési és vásári csínjait nagyon ismeri a rendőrség". Azt állítja továbbá MÁTYÁS (III, 68), hogy ,, . . . a tévedést [finn—magyar nyelvészkedést] csak az szüntetheti meg, ki az ügy melletti lelkesedésen kívül a magyar nyelvet anyatejével szopta..."46 HUNFALVY a származására tett erre a célzásra így felel (III, 69): „Föltéve, hogy a magyar nyelvről nem ítélhet senki, aki azt anyatejével nem szopta: ugyanezt minden más nyelvről is föl kell tenni. Mikor szopott M. FI. [így] szanszkrit anyát? Volt-e annyiféle anyja vagy szoptatója, hányféle nyelvről ítélni akar s kénytelen ítélni, ha egybehasonlító nyelvészkedést űz 1 . . . Avagy van-e a magyarnak valami sajátsága, minélfogva neki nem kell tanulni, csak szopni! Persze, hogy az ilyen okoskodás mód nélkül tetszik . . ,47 azoknak, kik a tudományhoz nem tudnak, mert tanulni restek". A gúny éles fegyvere váltakozik a tudomány erős érveivel. Ezt mondja egyebek közt HUNFALVY: A magyar nyelvtudomány nincs többé a tapogatódzás napjaiban, a mi nyelvtudományunk nem akar hívőket, hanem vizsgálókat; ha egyesek csak a sémi vagy az árja nyelvfaj ismeretével akarnak a magyar nyelv felől bölcselkedni, mellőzvén tudományunknak az urál-altaji nyelvekből merített okokkal való cáfolását, azokat a nyelvtudomány fegyvereivel fegyelmezni kell, mert ez kötelességünk (III, 71). Kijelenti azt is, hogy a vendégszók a nyelvösszehasonlításban nem jöhetnek számba (III, 73). MÁTYÁS a továbbiakban (III, 92) azt a kijelentést teszi, hogy „ . . . mindazon szláv szó, melynek hasonlata az árja nyelvekben fölmutatható s nyelvünkben is találtatik, magyar-árja hasonlat". HUNFALVY az idézett részt nem is ritkítva, hanem félkövér betűkkel szedette; ez fölöslegessé teszi, hogy erre vonatkozó megjegyzéseit ismertessem. MÁTYÁS harmadik füzetéből idézi HUNFALVY (IV, 232): „Csengery Antal úr már a magyar ősvallást finníti. Ha őseink nyelve, vallása finn-rokon, nem szükség többé Noé körül keresni a magyar-finn közösséget... legalább békén hagyják ősmult unkát ... egy hajdan dicső s ma sem finn keverék vagy korcs nemzet ügye forog itt fenn".40 Megokolja HUNFALVY, miért küzd oly keményen MÁTYÁS ellen (III, 106): nem ismeri a finn nyelvet, s mégis bátran ítélkezik róla. Mivel pedig több tekintéllyel lép föl, mint elődei, — úgyszólván egyetlen szanszkrit tudósunk —, az ő állításai súlyosak, s ha tévesek, sokkal ártalmasabbak, mint másokéi. Az erdélyi (Torda-Aranyos megyei) születésű MÁTYÁS FLÓRIÁN (1818 — 1904) művelt fő, 1861 —71-ben nyelvtörténeti szótárának részleteit adta ki, az oklevélkutatás terén is jelesen működött. Csak sajnálni lehet, hogy összehasonlító nyelvészkedése zsákutcába vezette. Munkái sok embert megzavartak, elég kárt okoztak. De — ezt javára kell betudnunk — az ismertetett három munka után abbahagyta a nyelvhasonlítással foglalkozást.49 46 A

szerző dűlten szedette. 47 A

pontozás a szerzőtől ered. 48 A

kiemelés a szerzőtől való. 49 1864—65-ben, amikor

már a harcok elültek volt, MÁTYÁsnak két cikkét közli HUNFAXVY a JNyK.-ben ; a cikkek távol esnek MÁTYÁS korábbi nyelvészkedésétől.