Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - Jókay Zoltán: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára 222

224 ISMERTETÉSEK, SZEMLE korlati elemzés problémája, hanem a finnugor nyelvtudománynak is alapos vizsgálatot igénylő és megoldásra váró kérdése. JUHÁSZ JENŐ ,,Szómagyarázatok" című cikkében (310 — 314.1.) a madár szavunk mad- tövéhez ajánl ötletes finnugor etimológiát, továbbá a játék, játszik BuDENz-féle chanti egyeztetését hangtani magyarázattal igyekszik alátámasztani. Érdekes és figyelemre méltó ötlete a magyar kilenc szó kii-, kile- elemének egyeztetése a fgr. 'nyelv' jelentésű szócsaláddal. KÁLMÁN BÉLA a barslédeci nyelvjárásból adatokat közöl fosztóképzőnk ősi -tel, -tál előfordulására (hirtel, mezejtel, sájtál), ami eddig csak a meztélláb összetételből volt ismeretes. Ugyancsak a barslédeci nyelvjárásban találta meg az ugor eredetű nevet szavunknak régen kihaltnak vélt mövet alakját. (318 — 324. 1.) MÉSZÖLY GEDEON ,,A bűz szó eredete és hangtani tanulságai" címen (351 —355. 1.) kimutatja, hogy. az ézés ~ édes, vizes ~ vides, bízés ~ bidés stb. példákban megfigyelhető z ~ d megfelelés a magyar nyelv külön életében végbement z ~ d változás eredménye, amely csak rövid magánhangzó + s előtt következett be, és a feltételezett finnugorkori fokváltakozáshoz köze nincs. Ugyancsak magyar fejleménynek tekinti a fgr. szóközépi *k (> x) ~ 1 (Í) megfelelést is, és kimondja, hogy a finn és a lapp nyelvbeli .fokváltakozás nem finnugorkori nyelvi jelenség. A finnugor korban sem a mássalhangzókat, még kevésbé a magánhangzókat érintő fokváltakozás — a szerző véleménye szerint — nem volt. NÉMETH GYULA az eddigi finnugor és iráni egyeztetésekkel szemben úr szavunkat egy török ujur méltóságnévbőí vezeti le. K. SAL ÉVA a folyik igére talál finnugor etimológiát (370 — 373.1.). Igénket a chanti Obd. pvlidá-, Kaz. p$llti, Ni. p5hüá' stb. 'buzog, bugyog, csobog, előtör (víz), árad, megjelenik, rajzik, végtelen sorokban száll (madár)' stb. jelentésű, minden chanti nyelvjárásban előforduló igével egyezteti. Megjegyzi, hogy a szó hangutánzó eredetű, hangutánzó jellegét azonban a magyarban a p > / hangváltozás után elvesztette. Cs. FALUDI ÁGOTA Karjalainen chanti szótára alapján vizsgálja a főnévi igenév képzőjében fellépő magánhangzóilleszkedést egy sereg délchanti nyelvjárásban (607 — 610. 1.). Megállapítja, hogy a mélyhangú képzőváltozat mindenütt „visszavonulóban" van. A szerző néhány kifejezéséből arra következtethetünk, hogy ő a keleti és gyéren a déli chanti nyelvjárásokban felfedezhető magánhangzóilleszkedést nem kifejlődő, hanem egy régebben általános, ma már eltűnő nyelvsajátság képviselőinek tekinti. Fokos DÁVID a finnugorságban előforduló fok- és mértékhatározók típusait vizsgálva megállapítja, hogy azonos típusok jellemzők a török, sőt a mongol nyélvekre is. Felveti a kérdést, vajon itt észjárásbeli egyezést kell-e látnunk, vagy pedig ősi, azonos fejlődési tendencia nyomát (610 — 616. 1.). ERKKI ITKONEN (616—622.1.) a fgr. *ő' hang folytatójaként szó elején és két mássalhangzó első elemeként a kései őslappban *•& hangot vesz fel; a *-ftv- hangkapcsolatban a zöngétlen # hatása alatt keletkezett a -#/- hangcsoport. A szó elején a fejlődés a következő: •& > h (>/ uo előtt). A vázolt hangfejlődés alapján svédlapp kátfo nem lehet finn kölcsönszó, mint UOTILA vélte, hanem csak eredeti megfelelés. A továbbiakban ITKONEN cáfolja PAASONEN etimológiáját: f. pinta 'Oberfláche, áussere Haut' ~ mdM. pondá, pondé- 'Körper, Leib', és a mordvin szót részletes hangtani és jelentéstani indokolással a f. ponsi 'Stielgriff, Griff, Stiel' szóhoz kapcsolja, idevonva — TOIVONEN nyomán — a mari pa'ndd, po'ndd, -fíondo 'Strauch, Pflanzenstengel', udm. pud 'Stiel, Pflanzenstengel, Strauch' szavakat is. Végül a norvéglapp (FRIIS) budas 'canalis, rivus, qui ex alveo majoré dividitur atque leniter in eundem retro influit' szóról állapítja meg, hogy összetartozik a f. pudas szóval, de aligha mint eredeti megfelelés, hanem mint a finnből való kölcsönzés. Az idevont obiugor szavak és a vélt szamojéd megfelelés a szerző szerint külön választandók. LAURI KETTUNEN (622 — 625. 1.) a Kaleva, Kalevi szavakat a f. káli, gen. kale(n) 'straff, hart' szavakból magyarázza igen természetes alak- és jelentésfejlődéssel. Sz. KISPÁL MAGDOLNA (625—629.1.) a magyar -tal, -tel és a manysi -tal, -tál, -tói, -tál fosztóképző végmássalhangzójában az 4 ablativusragot ismeri fel. Világos okfejtésében talán csak a való igenévnek tulajdonított kettős analógiás szerep vitatható, a képző elemzése és magyarázata azonban enélkül is meggyőző. LAKÓ GYÖRGY (629—630.1.) a permi nyelvek kyd, kid 'Spreu, Kleie' szavára vonatkozó ötletét közli. A permi szót a mari kinde 'Getreide, Brot' szóval véli egyeztethetőnek, bár az i ~ *' megfelelést maga sem találja egészen megnyugtatónak. LAVOTHA ÖDÖN (630 — 634.1.) gazdag példatára sem győz meg arról, hogy a fgr. *jS reflexív igeképző manysi megfelelőjének eredeti funkciója szenvedő volt, s a reflexív