Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - Radanovics Károly: Nyelv és Irodalom 225

ISMEETETÉSEK, SZEMLE 225 funkció ebből fejlődött. Hogy a mai manysiban a képző túlnyomóan passzív funkcióban lép fel, •még nem bizonyíték e funkció prioritása mellett. A példák fordított sorrendben való csoportosításával a tétel ellenkezőjét is lehetne bizonyítani. Lélektani szempontból mindenesetre a reflexivitás szemlélete látszik elsődlegesnek, s a reflexivumtól a passzívumig éppen olyan egyszerű és rövid az út, mint a passivumtól a reflexivumig. RADANOVICS KÁROLY (635 — 637.1.) a chanti éudlt, elti névutók névmási eredetét elemzi és bizonyítja. Az éudlt következő elemekből épült: e- közelre mutató fgr. névmás + &) -y (-%) névmásképző elem -\- -l (-A, -t) ablativusi és -t, ~ti, -ta locativusi rag. A névutó eredeti jelentése tehát 'innen, ,,ez"-ről' volt. A déli és a keleti nyelvjárásokban a névutó -6y stb. ablativusi raggá fejlődött. N. SEBESTYÉN IRÉN (637 — 641. 1.) merész feltevése szerint a Nemvagy, Mavagy, Neméi védőnevek ősi uráli szerkezetek maradványai, s bennük a -vagy, -él tag nominális jellegű neutrális szónak tekintendő. A szerző szerint ezen ősi szerkezetekből fejlődtek a Nemvaló típusú személynevek, sőt a nap— levő-féle szerkezetek is. Ezek tehát nem analógiás úton, nem is szerkezetkeveredéssel keletkeztek, mint KERTÉSZ (NyK. XLHI, 93) vélte, hanem visszavezethetők a nyenyec nae-\aX való összetételek alapján feltételezhető nap lev(sz) típusú szerkezetekre, amelyekben a második tag éppen olyan ősi, a szófajok elkülönülését megelőző nyelvi állapotot tükröző nominális értékű neutrális szó volt, mint a Nemvagy, Mavagy, Neméi személynevek vagy, illetőleg él tagja és a nae szóval való nyenyec összetételek -?]ae eJeme. B. A. SZEREBRENNYIKOV (641—645.1.) azt a kérdést veti fel, hogy a finnugor nyelvekben az azonos alakú, de ellentétes jelentésű igeképzők különböző eredetűek-e, s csak később váltak homonimmá, vagy pedig etimológiailag összetartoznak, s jelentéselkülönüléssel nyerték ellentétes jelentésüket. A kérdés eldöntése céljából a szerző a fgr. *i-s preteritum egy sajátosságára utal. A fgr. nyelvekben — mint ismeretes — a j'-vel képzett preteritumnak nincs semmiféle határozott aspektusa, és a szövegösszefüggés szerint jelenthet mind tartós, mind pedig befejezett cselekvést. így nyerhetett a preteritumban szereplő egyetlen képző kettős funkciót. A szerző véleménye tehát az, hogy a formájukban azonos, de ellentétes jelentésű igeképzők etimológiailag azonosak. U. KŐHALMI KATALIN (652 — 655.1.) egy a mandzsu-tunguzból a mongolba is átkerült szónak (mongol borjgür v. bcrjqör 'a nyíl hegye alá. erősített nehezék, gomb') már HAJDÚ PÉTER által feltételezett uráli (szamojéd v. chanti) eredetéből von le hangtani és kronológiai tanulságokat. JÓKAY ZOLTÁN Nyelv és Irodalom Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Philologica. I. Szeged, 1955. 151 lap. A szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara „Nyelv és Irodalom" címen új folyóiratot indított. A folyóirat első évfolyama 1955-ben jelent meg BARÓTI DEZSŐ és MÉSZÖLY GEDEON szerkesztésében. A kötet első cikkében (3—5.1.) BARÓTI DEZSŐ a szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara nevében köszönti MÉSZÖLY GEDEONÍ, a kiváló nyelvtudóst, 75. születésnapja alkalmából. Az alábbiakban e változatos tartalmú kiadványnak csupán a nyelvészeti tárgyú cikkeit szándékozunk bemutatni. 1. MÉSZÖLY GEDEON: Juhász Gyula darvadozása és Petőfi rónája (7—32.1.). A szerző a darvadczik igét a daru főnév -doz képzős származékának tekinti. A darvadozik szónak 'több ember a sötétben beszélget' a jelentése. A szónak eme jelentése MÉSZÖLY szellemes magyarázata szerint a darvaknak abból a szokásából eredt, hogy alkonyatkor valamelyik sekély vizű szikes tóba szállva, csoportosan zajongani, mulatozni szoktak. A darvadczik szót TÖMÖRKÉNY vitte be az irodalomba. Az ő hatására JUHÁSZ GYULA egyik költeményében is felbukkan. A másik szó, amelyet MÉSZÖLY tárgyal, a róna. A szó szláv eredetű, és eredeti jelentése 'vizes árok', aszálykor: 'kiszáradt árok'. CsoKONAinál 'rétségi út', KÓNYinál pedig 'vízi növények szegte víztükör' jelentésben fordul elő. Az irodalmi nyelvben 'síkság' jelentésben először BARÓTI SZABÓ DÁviDnál, majd VöRÖSMARTYnál bukkan fel. 15 JTyelvtudományi Közlemények LIX.