Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - Jókay Zoltán–Radanovics Károly: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei 217

220 ISMERTETÉSEK, SZEMLE V. kötet. 1954. BEKÉ ÖDÖN: Ujabb finnugor alaktani kutatások — Előadás a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály 1953. febr. 16-án tartott felolvasó ülésén. (39 — 70. 1.) 1. Egy állítólagos többes jel a komi nyelvben BEKÉ annak bizonyítására, hogy a -jan végződés a komi nyelvben nem lehet többesszámi jel, példákat sorakoztat fel arra, hogy a többes szám jele a komiban, az udmurtban és a mariban gyakran használatos kollektívumot jelölő funkcióban. Azt, hogy a ma kollektív funkcióban használatos -jan végződés nem lehet többesszámi jel, csak attn}. lehetne alátámasztani, hogy a komiban a többes szám jele sohasem szolgál a kollektívám kifejezésérc. A többes számnak kollektív funkcióban való használata BEKÉ szerint nem eredeti sajátság a finnugor nyelvekben, hanem a mari és a permi nyelvekben kétségtelenül; török hatás alatt keletkezett. Erre vonatkozólag utal az olasz és a spanyol nyelvekben megfigyelhető hasonló jelenségekre. Anélkül, hogy BEKÉ állításának igazát cáfolni akarnánk vagy tudnánk, rá kell mutatnunk arra a különös bizonyítási módszerre, amely tételét inkább cáfolja vagy legalábbis gyengíti. Az a tény ugyanis, hogy valamely nyelvi jelenség, itt a többes szám kollektív funkciójú használata, különböző nyelvekben (török, olasz) egymástól függetlenül előfordul, semmiképpen sem támogatja azt a feltevést, hogy éppen a mariban és a permiben ne fejlődhetett volna ki önállóan, és azt „kétségtelenül" török hatásnak kelljen tulajdonítanunk. A -jan végződés az előadó szerint tulajdonképpen genitivusrag, ill. eredetileg az adessivus ragja. Bizonyítékul példamondatokat idéz, amelyekben a permi genitivus (alakilag adessivus) és a mari genitivus kollektív jelentésben szerepel. Ez a bizonyíték azonban csak jelentéstani jellegű, s hasonló jelenség sok más nyelvben is megfigyelhető, a -jan végződés adessivusi voltára csak indirekt bizonyítékként fogadható el. Szerintünk — LAKÓ GYÖRGY szavaival élve — a baíejan és a ísojidjan-iélc alakok -jan végzete továbbra is magyarázatra vár. 2. Mégegyszer a komi -an, udmurt -on igenévképzőről Az előadó múlt évi előadásában a permi igenévképzőt a mari -en, -dn, -§n határozói, igenévképzővel egyeztette. Most e képzőnek a manysi participiumképzővel való azonosságát bizonyítja annak megemlítése mellett, hogy a képző a mordvin -n deverbalis névszóképzőben, továbbá a magyar és a permi infinitvusképzőkben is fellelhető. 3. Egy permi deverbalis névszóképzőről A permi nyelvekből ismert udm. -os, -ás (-es), komi -as (-es, -is) deverbalis névszóképzőt mutatja be számos példán. A példák alapján megállapítja, hogy a magánhangzó „jelentesteién elem", s a tulajdonképpeni képző csak -s. 4. A magyar múlt idő jele Az újabb szövegkiadásokból bőséges példaanyagot idéz arra, hogy az -m képzős participium perfectum — hasonlóan, mint a magyar -t, -tt végű múlt idejű igenév — az ugor és a permi nyelvekben igen gyakran és elvétve a lappban és a nyenyecben is használatos verbum finitumként a múlt idejű cselekvés kifejezésére. 5. A permi határozatlan névmások BEKÉ előadásának ebben a fejezetében rendkívül heterogén anyagot tárgyal; gondolatmenetét, eredményeit, továbbá azt, mi az új, a szerzőtől származó az anyaghalmazból szinte lehetetlen kihámozni. Az anyag világosabb elrendezése, a bizonyítóeljárás logikusabb menete és az eredmények összefoglalása — meggyőződésünk szerint '— lényegesen emelné a dolgozat értékét. A dolgozat eredményei — ha jól értettük — a következők: a) Az obiugor, a mari és az udmurt nyelvek határozatlan névmásai nem rokoníthatók a magyar határozatlan névmások vala- előtagjával, mert a rokonított elem ezekben a nyelvekben tatár jövevényszó. b) A határozatlan névmás a finnugor, különösen pedig a permi és a mari nyelvekben eredetileg kérdőnévmás volt, s kérdőnévmásból fejlődtek a feltételes és a választómondatok kötőszavai is. Az a) megállapítással kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az obiugor, a mari és az udmurt nyelvek határozatlan névmásai első elemének tatár jövevényként való elkönyvelése csak akkor lehet végleges és meggyőző, ha a tatár álla 'vajon, vagy talán' szó török—tatár rokonságát felderítettük. BEKÉ idézi BTTDAGOV véleményét, hogy a tatár álla, alá „elszigetelten áll a törökségben; valószínűleg a népnyelvi orosz ati, ati( = tuill) 'vagy, vagy talán' átvétele". Megemlíti még, hogysem KANNISTO, sem PAASONEN nem sorolja a kérdéses névmás-elemeket az obiugor nyelvek török elemei közé. WICH-