Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - Jókay Zoltán–Radanovics Károly: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei 217

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 219 b) A komi -an, udm. -on képzőnek már LEHTISALO említette azonosságát bizonyítja a mari -en, -9n, -an képzővel. A kb. 1 oldalnyi bizonyítóanyag nem indokolja a kérdéshez szorosan alig tartozó komi példák 10 oldalnyi áradatát. c) A permi -id, -it denominális névszóképzőt BEKÉ — BUDENZ és saját régebbi nézetétől eltérően — a mari -t, -ts, -is s az obiugor -t képzőkkel egyezteti. Élvezet olvasni LAKÓ GYÖRGY világos hozzászólását (90 — 94. 1.), amelyben BEKÉ sokszor nehezen kihámozható fejtegetéseinek lényegét tömören összefoglalja, a tárgyalt jelenségeket megfelelő hátterükbe helyezi és rávilágít arra, mi BEKÉ fejtegetéseiben az új, vagy miben tér el neves finnugor nyelvészek felfogásától. BEKÉ értekezését sokszor termékeny szempontokkal tudja kiegészíteni. A permi -id, -it kérdés tárgyalásában LAKÓ helyesen mutat rá BEKÉ azon mulasztására, hogy amikor új nézetet hirdet, mellőzi a régibb magyarázatok cáfolatát. 2. LIGETI LAJOS: Afganisztán mongol és török nyelvei (231 —248. 1.) A bevezetésben Afganisztán iráni nyelveiről kapunk érdekes tájékoztató képet. Az Afganisztánban beszélt török nyelvek között legjelentősebbek a kisebb-nagyobb mértékben iranizált özbég és turkomán. A tudományos figyelem csak újabban fordult feléjük. A mongol nyelv a mongol hódítás korában kerüli Afganisztánba. Legújabb időkig az afganisztáni mongol nyelvekről csak jelentéktelen nyelvi anyag állt rendelkezésünkre, s az a hír járta, hogy Afganisztában a mongol nyelv kihalt. A szerző 1936 —37-ben a MTA megbízásából járt ott, hogy a még fellelhető nyelvi anyagból a rendelkezésére álló aránylag rövid időben gyűjtőmunkát végezzen. A követliezőkben beszámol tanulmányútjáról és a gyűjtött nyelvi anyagról készülő 3 kötetre tervezett művéről. IV. kötet. 1953. LIGETI LAJOS: Az uráli és altáji nyelvek viszonyának kérdése (333 — 364. 1.) LIGETI előadása inkább összefoglaló, tájékoztató jellegű, de a problémák éles felvetésével, kritikai megjegyzéseivel, saját kutató munkájából merített eredeti példáival világosan megjelöli a további teendőket, a kutatás feladatait, és így a felvetett kérdést pozitív módon is közelebb juttatja a megoldáshoz. A marrizmus tudománybénító korszaka után a helyesen alkalmazott összehasonlító történeti módszertől várhatjuk az urál-altaji nyelvrokonság kérdésének tisztázását. Az előadó áttekintő képet nyújt az urál-altaji nyelvrókonság tudomány-történetéről. Megállapítja, hogy az egyes népek történetének és ezzel együtt az egyes nyelvek jövevényelemeinek figyelmen kívül hagyása — objektív és szubjektív okok — egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a komoly kritikával dolgozó tudósok elutasító vagy igen óvakodó álláspontra helyezkedjenek. Az altáji népek közös őshazájának megállapítására tudományos igényű kísérlet sem történt. Figyelemre méltó LiGETinek néhány, a módszert illető megállapítása: a számnevek és a testrészek nevének egyezése nem lehet apriori feltétele az ősrokonságnak. Véleménye szerint hangtani, alaktani, vagy mondattani részletkérdésektől sem várható .a rokonság kérdésének tisztázása. Nagyobbvonalú, az egyes népek történeti alakulása alapján a kölcsönös nyelvi egymásrahatás lehetőségeit és tényeit részleteiben is feltáró kutatómunkára van szükség. Egyelőre még arra a kérdésre sem tudunk biztos és megnyugtató választ adni, hogy van-e egyáltalán ,,altáji" nyelvcsalád. Az egyes altajinak feltételezett nyelvek (török, mongol, mandzsu-tunguz és esetleg koreai) történetét nem ismerjük eléggé alaposan, s az eddigi biztosítottnak vehető részeredményeket nem tudjuk egységes képpé kerekíteni, azok bizonyos tekintetben egymásnak ellentmondanak, vagy legalábbis nem egészítik ki egymást oly módon, hogy általános következtetéseket vonhatnánk le belőlük: ... ,,az eddigi kutatásokból egy olyanféle különös kép alakul ki, mintha valami furcsa kettősséggel kellene számolni az altáji nyelveket illetőleg: a török szerves kapcsolatban áll a mongollal, másfelől szoros kapcsolat mutatkozik a mandzsutunguz és a mongol között. E kettőségen túl, kimondatlanul, egy. még különösebb helyzetkép körvonalai bontakoznak ki: a mandzsu-tunguz semmilyen kapcsolatban sincs a törökkel." Érdekes és részletes tájékoztatót nyújt LIGETI az egyes altáji népek nyelvemlékeiről, az egyre szaporodó tudományos kiadványokról, és bepillantást nyerünk e népek történetébe is, amely bőséges alkalmat nyújtott nyelvi kölcsönhatásra, sőt bizonyos fokú keveredésre is. Számos tanulságos példán bemutatja, mily sok eredménnyel kecsegtet ie területen a kutató munkája.