Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - Jókay Zoltán–Radanovics Károly: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei 217

218 ISMEETETÉSEK, SZEMLE N. SEBESTYÉN IRÉN nem hagyja figyelmen kívül adatainak negatív vallomását sem, és behatóan foglalkozik az uráli, ül. finnugor nyelv praeárja és árja jövevényszavaival is. Figyelembe veszi az összes kölcsönzési lehetőséget a finnugorságon belül, és nyomról nyomra haladva módosítgatja, helyesbíti, gazdagítja az őshazára vonatkozó eddigi ismereteinket. II. kötet. 1952. BÁRCZI GÉZA: Török jövevényszavaink legrégibb rétegének kérdéséhez (347—371. 1.) Közvetlen történeti adatokkal nem tudjuk bizonyítani az ugor—török érintkezés lehetőségét, de maga a nyelv kétségtelenül igazolja, hogy az ugor együttélés korában török jövevényszavak hatoltak be a magyar—obiugor nyelvek előzményébe. Az eddig is ugorkori török jövevényként számontartott hattyú és hód szavakhoz BÁRCZI még szó szavunkat is idesorolja. Legrégibb török jövevényszavaink, amelyek az ugorságból való kiszakadás után hatoltak be nyelvünkbe, a köztörök /-nek archaikus n, ill. n alakját tükrözik (nyak, nyár). Ezek a szavak azt bizonyítják, hogy az ugorkori török hatás a magyarok Urál-vidéki hazája területén is tovább tartott. Az uráli érintkezés korára hajlandó tenni BÁRCZI a homok és a harang szavakat is. Ezeknek szókezdő /i-ja csak úgy magyarázható, hogy eredeti szókezdő mássalhangzójuk részt vett a fgr. *k > % > h hangváltozásban. Török jövevényszavaink e legrégibb, uráli rétegébe sorolja BÁRCZI az ér igét is, bár nem hangtani, hanem jelentéstörténeti meggondolások alapján. Az a gazdag jelentésbeli szétágazás, szinte buja sarjadzás, amit e szó mutat, csak finnugor szótöveinkben található, s ezért alig hihető, hogy e szó VII—IX. századi kölcsönzés lenne. GYŐRFFY GYÖRGY egyetemi előadásaiban hangoztatott azon nézetével, hogy a halászatra és az állattenyésztésre vonatkozó átvételek ősibbek lennének, mint a.földművelésre vonatkozók, BÁRCZI annyival kevésbé ért egyet, mert GYŐRFFY hangtani érveit nem látja meggyőzőknek. BÁRCZI GÉZA rendkívül világos, gondolatokban gazdag és következtetéseiben mértéktartó előadása jelentős lépést jelent a másfél évezreden át tartó török—magyar érintkezések folyamán nyelvünkbe került török jövevényszavak időrendi kérdésének tisztázásában. BÁRCZI előadásához elsőnek Sz. KISPÁL MAGDOLNA szólt hozzá, ő az ugor korbeli kölcsönszavakhoz sorolja még az ír igét, amelyet chanti megfelelőjével együtt csak egy archaikus töröknyelvi *jyr alakból magyarázhatunk meg kifogástalanul. Megkíséreli az ősi ugor— török érintkezések idejét és helyét is meghatározni. Csatlakozik STEiNiTznek azon nézetéhez, hogy az ugorság Délnyugat-Szibériában alakult ki. Az ugor együttélés végső szakaszát az i. c. IV—II. századra kell tennünk. A szomszédságban élő bolgáros jellegű, török népről a szamojéd nyelv ősi török jövevényszavai is tanúskodnak. LAKÓ GYÖRGY hozzászólásában főleg a török *n > *n > j hangfejlődésről szól, és három olyan obiugor szót tárgyal, amelyekben a köztörök ?'-nek a szókezdetén a manysiban és a chantiban n felel meg. Mivel pedig a fgr. szókezdő *j-nek. sohasem felel meg az obiugorban n, nem lehet másra gondolni, minthogy e szavak őst örök vagy archaikus török nyelvi átvételek abból a korból, amikor a magyarok elvándorlása után az obiugorok ősei az ugor őshaza tájain visszamaradva éltek, átszivárogva az Urál szibériai oldalára is. Az ér igére LAKÓ új finnugor etimológiát ajánl: keleti mari suraijam, vagy: manysi sartitam, sartitaxtam (*sara- ^ *sar-). Lehet, hogy a manysi és a mari szavak is etimológiáikig összetartoznak, s együtt felelnek meg a magyar ér igének. Ez a finnugor származtatás LAKÓ véleménye szerint nem zárja ki a török *ár ige átvételét. A két ige — miután hangalakbán hasonlóvá vált — jelentésében is befolyásolhatta egymást. A mari és a manysi ige alapjelentése 'érint', a török szó jelentése pedig 'érkezik'. Persze az urál-altaji ősrokonság lehetőségét sem szabad figyelmen kívül hagyni. MOÓR ELEMÉR valószínűtlennek tartja, hogy az ugorok „valamely töröknek mondható néppel'' érintkezésbe kerülhettek volna. Meggyőződése szerint az ugor és a török nyelvek közös lexikális elemei valami közös észak-ázsiai nyelvi forrásból származnak. III. kötet. 1953. 1. BEKÉ ÖDÖN: Néhány permi névszóképző eredete (57 — 90. 1.) -a) A pi 'fiú' szónak a komiban egyedülálló -jan végződésű többes számát kicsinyítő képzőnek ismeri fel, amely állatnevekben előbb kollektív, majd többes számi jelentést nyert.