Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - Jókay Zoltán–Radanovics Károly: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei 217

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 217 és nép is, amelyben a magyar tudományt művelték és művelik. Mindenesetre a magyar nyelvészek őszintén fájlalják, hogy munkájuk eredményei egyes országokba hosszú ideig nem juthattak el, noha maguk sokat próbálkoztak ennek elérése érdekében. BJÖRN CoiiLiNDEB uráli etimológiai szótára nagy tudományos teljesítmény, hézagpótló mű. Megjelenése a nyelvtudomány nemzetközi jelentőségű eseménye. E szótár egy világnyelven az egész világ érdeklődő szakkörei számára megismerhetővé teszi azt, amit egy, számos országban és sok nyelven művelt tudomány munkásai az uráli szófejtés, terén egy évszázad alatt elértek, s ami éppen ezért — az eredmények szétszórtsága és kevéssé ismert nyelveken történt publikálása folytán — a nemzetközi tudományosság számára eddig hozzáférhetetlen volt. LAKÓ GYÖRGY A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei A következőkben csak a nyelvészeti, mégpedig elsősorban a finnugor tárgyú értekezések, cikkek rövid ismertetését adjuk. I. kötet. 1951. 1. LAKÓ GYÖRGY: AZ egyszerű ragok keletkezésének történetéhez (210 — 223. l.f> A permi translativus és prosecutivus tüzetes vizsgálata során bebizonyult, hogy egy' *-t locativus rag a permi nyelvekben is kimutatható. LAKÓ PiAViLÁnak a ragok keletkezéséről szóló mélyreható elvi megállapításaira támaszkodva, amely szerint az ősi szókincsben a névmások lehettek azok a nyelvi elemek, amelyek formánsokká válhattak,, felteszi, hogy a fgr. *-t és *-n3 locativusragok névmási eredetűek. BALLY elmélete alapján RAVILA jelentésük, alakjuk és szórendi helyzetüknél fogva a névmásokat tartja valamely fogalom aktualizálására legalkalmasabbnak, s ez a körülmény vezetett a formánsok kialakulására. LAKÓ egy példán mutatja be, hogyan képzeli el az ősmondatban a névmás determináló, realizáló szerepét és annak raggá válását. LAKÓ példájából élesen kiviláglik, milyen termékeny lehetőségeket tár fel a finnugor és a magyar nyelvtudomány számára is az „ősmondát" rekonstruálása, a szófajok kialakulásának kutatása és a kialakulás időrendi sorrendjének megállapítása. A kérdés természetesen rendkívül bonyolult, a finnugor és az uráli nyelvek mélyreható és átfogó ismeretét kívánja meg. Ha nem akarunk puszta spekulációval megelégedni, sok konkrét nyelvi adatra épített részletkutatásra van szükség. ' 2. N. SEBESTYÉN IRÉN: AZ uráli népek régi lakóhelyeinek kérdéséhez (351 —406. 1.) A szerző végigtekint a nyelvészeti paleontológia eddigi történetén, majd pedig saját korábbi kutatásainak eredményeit felhasználva végigvizsgálja az összes életföldrajzi adatokat a finnugor és az uráli nyelvekben azzal a céllal, hogy az őshaza területét pontosabban meg tudja jelölni. Vizsgálódásainak eredménye szerint a keleti határ az Urál volt. Az északi határ a 67° körül húzódhatott, vagyis legészakibb határvidékként a Pecsora felső és középsőfolyásának vidékét, valamint az Izsma partjait tekinthetjük. A déli határt a Káma felső folyása és e folyószakasz mellékvizeinek vidéke képezhette, kb. a 60. szélességi fok vidékéig, esetleg még délebbre is. A nyugati határ legalább a Vicsegda közép és felső folyásának vidékéig terjedt, de lehet, hogy ennél még nyugatabbra is. Az uráli — török szóegyezések vagy ősrokonságra vagy uráli kapcsolatokra utalnak.. Az indoeurópai jövevényszók egy része még szintén az uráli korban került át. A finnugorság lakóhelye nagyjában összeesett az uráli őshaza területével, de kiterjedt a Vjatka felső és középső folyásának, úgyszintén a Káma középfolyásának vidékére is, északon viszont elszakadt a Pecsora —Izsma vidékétől. A szerző foglalkozik még a finn-permi és a finn-volgai őshazával is. SETALÁ véleményével szemben arra az eredményre jut, hogy nincs kényszerítő okunk a finn-permi és a finn-volgai őshazát a finnugorság őshazájánál délebbre tenni. Az életföldrajzi tények csak azt bizonyítják, hogy a finn-permi, ill. a finn-volgai őshaza a finnugor őshazától nyugatabbra terjedt, viszont északon nem érte el a finnugor őshaza északi határait..