Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - Lakó György: Björn Collinder: Fenno-Ugric Vocabulary 213

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 215 számos magánhangzóviszony tisztázatlansága ellenére sem elégedhetnek meg az egyeztetések helyességének kritériumaként csupán az egybevetett szavak magas-, illetőleg mélyhangúságának megállapításával, hanem igazolniuk kell azt is, hogy a magánhangzók az egybevetett szavakban szabályosan felelnek meg egymásnak. Bár ERKKI ITKONEN <FUF. XXIX, 222 — 337) STEINITZ eredményeivel szemben sok tekintetben tagadó álláspontra helyezkedett, cáfolata főleg STEINITZ alapnyelvi rekonstrukcióit illette: a felteendő alapnyelvi magánhangzók szabályos külön nyelvi fejlődését s azt a feltevést, hogy a magánhangzók az egyes finnugor nyelvekben általában szabályosan felelnek meg egymásnak, ő sem tagadta. Sőt ITKONEN ,,Zur Geschichte des Vokalismus der ersten SUbe lm Tsoheremissischen und in den permischen Sprachen" (FUF. XXXI, 149 — 345) című dolgozatában még tovább ment: a magánhangzómegfelelések szabályosságát állítja és magyarázza azokban a finnugor nyelvekben is, amelyek magánhangzóviszonyai még SSTEINITZ úttörő tanulmánya után is nagymértékben homályosak voltak. A permi nyelvek korábban megfejthetetlenül összekúszáltaknak tetsző magánhangzóviszonyaira több tanulmányában világosságot derített V. I. LITKIN is. Ezek a tanulmányok részben akkor láttak napvilágot, amikor COLLXNBER könyve már megjelenőben lehetett. Mindamellett bizonyos: igen kívánatos lett volna* ha etimológiai szótára előszavában COLLINDER ezen magánhangzótanulmányok közül legalább a régebbiekkel szemben állást foglalt volna, mert ilyen állásfoglalás híján a könyvében tárgyalt etimológiák nem jelentéktelen hányadának helyességét illetően némi bizonytalanságban vagyunk. Feltehető ugyanis, hogy E. ITKONEN megállapításait COLLINDEE nem tartja eléggé megbízhatóknak, ezért szándékosan nem vette őket tekintetbe, s a kérdéses etimológiák helyességére vonatkozó nézetét velük ellentétben is fenntartja. Elképzelhető' azonban az is, hogy a legújabb magánhangzókutatások egyes megállapításainak érvényesítése csak időhiány miatt maradt el, velük a szerző egyetért, azaz : az iTKONENtől kifogásolt etimológiákat ma már maga is bizonytalanoknak tartja, illetőleg elveti. Magam a szótárban tárgyalt etimológiák közül csak a magyar tagúakat vizsgáltam végig. Bízvást elmondhatjuk, hogy a szerző nagy gonddal és erős kritikával végezte munkáját. Következik ez egyebek közt abból is, hogy a köztudatba többé-kevésbé átment, de kétségtelenül rossz, illetőleg kétes etimológiák nagy csoportját nem vette fel szótárába. Hiányoznak tehát pl. a következő szavak: evez, fárad, farag, fázik, fogy, forr, foszlik, gyökér, (X.) halok, hal(o)vány, hamu, hány (ige), hanyatt, harap (ige), has, hát, hazudik, J(R.) higy, huporcs, mező, mórágy, muzsdaly, nagy, nap, nyárs, nyers, pereputty, reped, repül, sajtol, sír (főnév),'sír (ige), só, szalad, szalu, szilaj, tapod, tolvaj, ül, virrad, stb., stb. Ezek etimológiájának elhagyását — figyelembe véve a szerző célkitűzését és szótára közönségét — helyeseljük. Megoszolhatnak azonban a vélemények arra vonatkozólag, helyes volt-e az olyan szavak mellőzése, mint pl. szú, szupolyka (N.), szúr, szűz, varjú, vékony. Minthogy szótárában a szerző szerepeltet kérdőjeles etimológiákat is, én ezeket felvettem volna. Igaz szú szavunk javasolt mari megfelelője, vö. KH. (RAMST.) saya 'Holzwurm', BEKÉ (FUF. XXII, 118) szerint csuvas jövevényszó, .de RÁSÁNEN (FUF. XXVT, 142—3) ezt a nézetet elég meggyőzően cáfolja. Rendellenes a magyar sz-szel szemben mutatkozó permi íé-f ill. c- is, ez azonban könnyen lehet másodlagos affrikáció eredménye, vö. ÜOTILA, SUSToim. LXV, 41 —2 és Vir. 1944 : 39, s nem vétünk a kötelező óvatosság ellen, ha ezt — tekintettel a jelentések teljes egyezésére — fel is tesszük. — Nem látom komoly akadályát — amint'erre már E. ITKONEN is rámutatott — a m.. szúr ~ mr. éd'rem, sure-m 'stossen etc; stechen' ~ fi. survoa egyeztetés felvételének sem. Már több nehézség van a szupolyka, a szűz és a varjú etimológiája körül, teljesen azonban ezeket sem vetném el. — A fi. tárná 'ez' etimológiájában utaltam volna a m. té-tova és tél-túl kifejezésekre. — Nem értem, hogy a fi. vyö 'beit, girdle' etimológiájából miért maradt el a m. öv (R. ő). A finn szó ERKKI ITKONEN (FUF. XXX, 39) szerint *vüná > ősfi *(v)üvá > (hangátvetéssel) *vüá > *vüö > *vo fejlődés eredménye. A kiindulási pontul szolgáló *vüna alakhoz mind a konszonantizmus, mind pedig a vokalizmus szempontjából jól illik a m. (R.) ö (~ öv-), vö. tő (töv-) ^ fi. tyvi. Bizonytalanabb szerintem .a komi szó idetartozása (vö. UOTILA, SyrjChr. 177), egyebek közt a kusza interdialektális magánhangzóviszonyok miatt. A Coi/LiNDERnél szereplő km. von egyébként alighanem sajtóhiba vőú helyett. Olyan etimológiát, amely az én véleményem szerint egészben vagy részben helytelen, alig találtam. Mellőzhetőnek tartottam volna a csuk igéről írottakat (7.1.). A vele kérdőjellel egyeztetett udm. éoktal-, coktal-; coksal-, coksal- 'to cover; stop up, stuff up {e. g. an opening)' igét én (vö. NyK. LI. 402 — 11.) az udm. cog, cog 'cövek, szeg' főnév származékának gondolom. Ilyenformán persze a szamojéd lakolna- 'to hide (trans.)' stb. igével való kapcsolat is nagyon bizonytalanná válik. — A hagymáz utótagjának etimológiáját némileg bizonytalanná teszi az a körülmény, hogy a fgr. *c-nek egyetlen