Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - Lakó György: Björn Collinder: Fenno-Ugric Vocabulary 213

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 213 eredményeit saját szótárában milyen mértékben érvényesítette. Ilyen körülmények között a magánhangzóviszonyoknak a szerkesztő részéről történt megítélését illetően némi bizonytalanságban maradunk. Az említett hiányosságok — úgy tetszik — a szerkesztő azon aggodalma folytán álltak elő, hogy a szótár terjedelme a követettől eltérő eljárás esetén túlságosan megnőtt volna. Én az eddigiek alapján nem látom elég világosan ennek az aggodalomnak teljes jogosságát. A megjelent füzet hozzávetőleg a feldolgozásra kerülő címszóanyag egy harmadát foglalja magában, s terjedelme 204 lap. Az eddigi szerkesztési elveket követve a megjelenendő teljes szótár terjedelmét tehát nagyjából 600 lapra lehet becsülni. Vajon túlzás lett volna-e, ha a finn nyelv etimológiai szótára ezen terjedelem kétszeresét érte volna el — ugyanakkor, amikor pl. a Finnugor Társaság kiadásában megjelent lapp szótár terjedelme 1248 lap, a chanti (osztják) szótáré pedig 1199 lap? S vajon az a körülmény, hogy a finn etimológiai szótár munkálatai nem kevesebb, mint három-négy évtizedig egy egész intézet keretei közt folytak, nem tette volna-e szintén megokolttá a nagyobb terjedelemre vonatkozó igényt? A megjelent művel szemben lehetne még további utólagos igényeket bejelenteni. Feltűnő például az, hogy a szótár egyáltalában nem számol a finnül nem tudó külföldi szakkörök érdekeivel (a szavak jelentését vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak finnül közli). Ezt azonban már nem lenne méltányos hangsúlyozni, hiszen ennek a szempontnak a figyelembe vétele valóban nagyon megnövelte volna a terjedelmet, s amellett utalni lehet arra, hogy a szótárral párhuzamosan készült egy másik etimológiai szótár, COLLÍNDERÓ, amely éppen a finnül nem tudó közönség igényeinek a kielégítését tűzte ki céljául. Noha a fentiekben röviden bemutatott szótár néhány hiányossága — mint láttuk — eléggé szembeötlő, helytelen lenne rendkívüli jelentőségének hangsúlyozását elmulasztanunk. Ez nyilvánvaló már csupán abból a tényből is, hogy ez a szótár a finn nyelv első etimológiai szótára lesz. De ennél sokkal lényegesebb az, hogy a szótár Y. H. ToivoNENnak, a finnugor nyelvek legkiválóbb etimológusának a tudását tartalmazza, aki munkája közben olyan munkatárs szakismeretére is támaszkodhatott, mint amilyen EBKKI ITKONEN. A megjelent első füzetnek a finn nyelvtudomány szempontjából való jelentőségét már több folyóirat részletesen megvilágította (vö. A. JOKI: Vir. 1955: 270 — 83 és G. STIPA: Ural-Altaische Jahrbücher XXVTI, 131—41). Tudományunkra rendkívüli csapás, hogy a következő füzet anyagának sajtó alá rendezésében TOIVONEN akadémikust nemrég bekövetkezett halála immár megakadályozza. A finnugor nyelvtudománynak elsőrangú érdeke, hogy a következő füzetek — TOIVONEN kéziratának felhasználásával s az előszóban kifejezett reménynek megfelelően — a tudományunknak súlyos veszteséget jelentő haláleset ellenére is hamarosan megjelenhessenek. LAKÓ GYÖRGY Björn Collinder: Fenno-Ugric Vocabulary An Etymological Dictionary of the Uralic Languages. Stockholm. Almqvist & Wiksell. 1955. XXII + 212 1. A finnugor nyelvtudomány fejlődését rendkívül hátráltatja és lassítja az a hiányosság, hogy eredményeinek nincsenek kielégítő összefoglalásai. Még e tudomány művelői között is igen kevesen vannak, akik a szétszórt eredményeket képesek számontartani és áttekinteni, a rokon szakterületek kutatóinak pedig egyáltalában nincs meg a lehetőségük arra, hogy a finnugor nyelvtudomány mai állásáról helyes képet alkothassanak maguknak. Ily körülmények között kettős örömmel kell üdvözölnünk a rendkívül sokoldalú nyelvtudósnak, BJÖRN CoLLiNDERnek nemrég megjelent uráli etimológiai szótárát, amely a finnugor, illetőleg uráli területen végzett etimológiai kutatások eredményeinek összefoglalását tartalmazza. Etimológiai anyagát a szótár három csoportba osztva közli. Az első csoportba az uráli eredetű szavak tartoznak, tehát az olyan etimológiák, amelyeknek nemcsak finnugor, hanem szamojéd tagjuk is van. A második csoportba vannak sorolva a biztosan, vagy feltehetően finnugor kori szavak (itt tárgyalja a szerző azokat a szavakat is, amelyek a finnugorság keleti, illetőleg nyugati ágához tartozó nyelvek közül csak egy-kettőben vannak meg, pl. csak az (obi-) ugor és csak a permi nyelvekben). A harmadik szójegyzék azokat az indoeurópai, illetőleg indo-iráni eredetű szavakat foglalja magában, amelyek már a finnugor alapnyelv szókincsébe beletartoztak. Azokat a szavakat, amelyek a finn-