Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - **: Szinnyei József születésének századik évfordulója 210 - Lakó György: Y. H. Toivonen: Suomen kielen etymologinen sanakirja I. 210

210 ISMEETETÉSEK, SZEMLE Szinnyei József születésének századik évfordulója A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya és a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1957. május 27-én közösen rendezett felolvasó ülésen ünnepelte Szinnyei József születésének századik évfordulóját. Az ülésen LAKÓ GYÖRGY, a Magyar Tud. Akadámia lev. tagja méltatta Szihnyei József tudományos munkásságát s a magyar-finn kapcsolatok kiépítésében betöltött szerepét, KÁLMÁN BÉLA egyetemi tanár pedig „Szinnyei és a magyar népnyelvkutatás" címen tartott előadást. Mindkét ünnepi előadás a Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóiratában, a Magyar Nyelvben fog megjelenni. i Y. H. Toivonen: Suomeu kielen etymologinen sanakirja. I. LexicaSocietatisFenno-Ugricae XII, 1. (Tutkimuslaitos ,,Suomen Suvun" julkaisuja III). Helsinki. Suomalais-Ugrilainen Seura. 1955. XXVI + 204 1. 1954-ben múlt 30 esztendeje annak, hogy E. N". SETÁLÁ a Finnugor Társaság évi közgyűlésén felvetette egy finn etimológiai szótár tervét, latolgatta elkészítésének akadályait és lehetőségeit (1. SUSAik. XLLU, 133—42). Mint SETÁLÁ annyi más, nagyszabású elgondolása, úgy ez is idővel testet öltött. Az eszme felvetésétől a megvalósulás kezdetéig azonban három évtized szívós munkájára volt szükség, amelyből három kutatónemzedék legjobbjai vették ki részüket. A finn etimológiai szótár előmunkálatait még SETAXÁ indította meg az 1910-ea évek elején. Eleinte megelégedtek a finn vonatkozású etimológiai irodalom kicédulázásával, de hamarosan belátták, hogy pusztán erre támaszkodva édeskevés finn szó eredetéről lehetne számot adni. Ezért hozzáfogtak a rokonnyelvi szótárak és a rokonnyelvi etimológiai irodalom tanulmányozásához is. De az eredményes munkának még mindig nagy hiányok állták útját: a finn nyelvnek még nem volt és nincs.sem nyelvtörténeti, sem pedig nyelvjárási szótára. Ezért kicédulázták a jelentősebb finn nyelvemlékeket, kiadták CHRISTFBID GANANDER 1786 —87-ben készült finn—svéd—latin szótárát, és terjedelmes szó- meg példamondat-gyűjteményt állítottak össze a régi finn népköltészeti termékek legfontosabb és legérdekesebb szavaiból. Egyes rokon nyelvek szókincsének hiányos ismeretén úgy igyekeztek segíteni, hogy a nyelvészeti és a néprajzi irodalomból céduláztak ki jelentős mennyiséget. Természetesen az így összegyűlt szóanyag igen vegyes jellegű volt. Ilyen vegyes jellegű a megjelent etimológiai szótár első füzetének címszóanyaga is. A finn köz- és irodalmi nyelv szavain kívül helyet foglalnak benne a régi finn könyvnyelvnek, a nyelvjárásoknak és a népköltészetnek a szavai is abban az esetben, ha a szótár szerkesztője eredetüket illetően valamilyen magyarázattal tudott szolgálni. A tőle ismeretlen eredetűeknek minősített szók tehát nem szerepelnek a szótárban. Ugyancsak hiányoznak az idegen eredetű műveltségszavak. Hely- és személyneveket is csak kis számban vett fel a szerkesztő. Az első füzet első címszava aaja, utolsó címszava knaappu. Forrásjelzést csak kivételes esetben használt a szerző. Általában mellőzte az etimológiai irodalomra való utalásokat is. Az egészen közönséges szavak jelentése nincs megadva, de ha valamely szónak a régi nyelvben, a nyelvjárásokban vagy a régi népénekekben a köznyelviektől lényegesen eltérő jelentései vannak, azokat közli a szerkesztő, különösen az esetben, ha hozzájárulnak a szó etimológiájának megvilágításához. A címszók származékai közül a szótár.csak a legfontosabbakat vette fel — abban az esetben, ha ezeknek a címszóval való genetikus kapcsolatuk magyarázatra szorult. A rokon nyelvi szavakat általában abban az alakban közli a szerkesztő, amelyben forrásaiban találta őket; unifor-