Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - **: Szinnyei József születésének századik évfordulója 210 - Lakó György: Y. H. Toivonen: Suomen kielen etymologinen sanakirja I. 210

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 211 mizálást és egyszerűsítést csak igen kis mértékben hajtott végre. Éppen ezért a szótár nem-nyelvész használói számára külön fejezetben ismerteti a finnugor hangjelölés elemeit és a hagyományos helyesírással rendelkező finnugor nyelvek hangjeleinek értékét. A finnugor eredetűnek kimutatott finn szavak természetesen csak kis hányadát alkotják a ToivoNENtől tárgyalt szómennyiségnek. Minthogy azonban a magyar etimológiai kutatások szempontjából elsősorban a finnugor szavakkal foglalkozó szócikkek tarthatnak számot érdeklődésre, a továbbiakban közülük mutatok be néhányat. A m. izé bizonytalan megfelelőjeként szóba jöhet a fi. asia 'Sache, Ding etc' is, ha ti. asia < *asi-ja < *ati-ja. Lehetséges azonban, hogy a finn szó, mint ahogyan HAKULINEN (SKRK. II, 77 — 8) magyarázta, a fi. ase- igető származéka. — TOIVONEN visszatér Buc-ENznek ahhoz a már-már elfelejtett nézetéhez, amely szerint a fi. elaa ~ m. él igének a megfelelője egyes származékokban a manysiban is tovább él. BUDENZ (MUSz. 773—4) a jelentés tekintetében eléggé távol álló ms. jált- 'gyógyulni; gesund werden', jaltept- 'heilen' igét meg a jelp vit 'unverdorbenes Wasser' jelzős kifejezésből 'lebend, gesund' jelentésben kikövetkeztetett jelp melléknevet vette ide.1 MUNKÁCSI feljegyzéseiből (VNGy. I, 261—2) azonban igazolódott, hogy a jelti igének 'föléled, életre kel' jelentése is van, így tehát a m. él igével egy tőről való származtatása nemcsak a hangalak, hanem a jelentés szempontjából is akadálytalan. Megfelelőjét TOIVONEN a chantiból is kimutatja: V. idluaylsta 'virota elámáán (kuollut)' stb. Az ugyancsak idevont ms. jelpél, cht. feipp 'új' idetartozása 'élő, eleven' >> 'friss' > 'új' jelentésfejlődés feltételezése útján elképzelhető, itt azonban már nagyon elkelt volna néhány magyarázó szó, ill. irodalmi utalás.2 — Bővült a m.

eme, emse etimológiája is, mégpedig lapp megfelelővel, amely csak sdverbiumokban s másodlagos jelentésben maradt fenn: L. (GRUNDSTRÖM) iemé ~ áme 'von Anfang an, seit alters, seit langem, seit früher', N*. (NIELS.) *cebme: cemest 'helt fra f0dselen av (születéstől kezdve)'; vö. még céme-guoVgá 'den harbeklaedning dyret er fodt med (az a szőrözet, amellyel az állat születik)', cemeliil

ke

'hűden pá nyfadt barn (az újszülött gyerek bőre)'. A déli-lp. (LAGERCR. 1735. sz.) ji'érnie 'Gebármutter' és a lpT. (T. ITK.: SUSAik. XXXII3

, 6)

jíemme

'ahkion emapuu' TOIVONEN szerint valószínűleg finn jövevényszavak (az előbbi jelentéséhez vö. észt ema, D. emá, ima 'áiti'^-- 'kohtu', az utóbbiéhoz fi. (NsSk.) ema 'emapuu'. Az ugyancsak itt idézett ms. omo 'anya' és (M. — TR.) amakém 'mamuskám' előtt a kérdőjel nagyon megokolt. — A hanka eímszóból kiderül, hogy TOIVONEN — érthető okokból — fenntartja azt a régi nézetét (Vir. 1934: 385; vö. még FUF. XXVIII, Anz. 251), amely szerint a m. ág szónak a magyar szakirodalomban olvasható egybevetései (vö. fi. önki stb.) nagyon bizonytalanok, illetőleg részben bizonyosan helytelenek. A magyar szó megfelelőjeként szóba jöhet a fi. hanka 'Hángehaken; Rudernagel, Ruderhaken' is, de persze ez az egyeztetés is bizonytalan. — A fi. juuri 'gyökér' szó megfelelői sorából TOIVONEN (vö. már FUF. XXVIII, Anz. 251) mellőzi a m. gyökér szót, amelyhez a magyar szó — valóban — sem a konszonantizmus, sem pedig a vokalizmus szempontjából nem illik. — A fi. kéri, kére 'Rand, Einfassung eines rundén Gegenstandes' szó eredetét illetően. TOIVONEN majdnem teljesen ugyanazt vallja, mint néhány évtizeddel korábban (Vir. 1918: 77 — 8): etimológiai kapcsolatban van a m. kerék, kerek, kör szavakkal (ezeket a SzófSz. BUDENZ nyomán a fi. kiéri- 'gördül, forog', észt kér- 'kering' szóval hozza kapcsolatba). PAIS (MNy. XXXVI, 301) — utalva a kerül, kerít, kerget igékre s velük kapcsolatosan a régi szófejtésekre (MUSz. 18 — 22, NyH.7 151) — a

kerek szót deverbális névszói származéknak gondolja. Tekintetbe véve azonban a ToivoNENtől említett szavakat, ugyanúgy lehetséges a denominális eredet is. A magyar szavak jelentése szempontjából a ToivoNEN-féle magyarázat látszik valószínűbbnek. — Végül a m. kíván igével kapcsolatban látunk még egy olyan etimológiát, amely a magyar szakirodalomban alighanem ismeretlen: TOIVONEN a magyar szót — mint már korábban is (Vir. 1947, 147—50) — a karjalai kieva 'vimma, kiihko, hillitön halu jhnkin', kievas 'kárkás, halukas, sukkela' (észt keeveldus 'rauhattomuus, eloisuus' stb.) = IpS. kewot, L. kievvöt, N. gievvot stb. 'sáikáhdyksestá menná suunniltaan, joutua raivoon' szavakkal egyezteti, de persze csak kérdőjellel. Ez az egybevetés kiküszöböli azt a hangtani nehézséget, amely az eddigi egyeztetésben annyira zavaró volt (fi. fc-val szemben m. k- eredetileg mélyhangú szóban, vö. fi. kaivata), s a jelentés szempontjából sincs áthidalhatatlan akadálya. xAz utóbbinak a MUSz. 144

— 5. lapján még más magyarázata van. 2 A MEtSz. és a SzófSz. az obi-ugor szókat nem említi a m.

él etimológiai megfelelői közt. Mindkettő idevonja viszont a md. era-, ara- 'lében; wohnen; zu sein pflegén' igét, amelynek az idetartozása teljesen valószínűtlen, vö. MARK: SUSToim. LXVÜ, 271-3. 14*