Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Ismertetések, szemle - N. Sebestyén Irén: Y. H. Toivonen 206

ISMERTETÉSEK, SZEMLE 209 finnisch-ugri&ehen inlautenden Affrikanten" (FUF. XIX) körülbelül tíz esztendő munkájának a terméke. Hangtani eredményei négyszáz etimológián épültek fel. Főtörekvése az volt, hogy kimutassa a finnugor, sőt az uráli alapnyelv feltételezett szóközépi (és szóvégi) affrikátáinak fejlődését az egyes finnugor nyelvekben. Lehet, hogy az uráli nyelvek affrikátáinak eredetére vonatkozó felfogás az idők folyamán módosul (vö. EEKKI ITKONEN: Virittájá 1956., 104 és UAJb. XXVIII, 113), de az bizonyos, hogy TOIVONEN rendszerezése nélkül a finnugor hangtannak ezen a területén ma nagy zűrzavar volna. — PAASONEN kutatásaihoz kapcsolódik • a következő három, kisebb terjedelmű dolgozata: „Beitráge zur Geschichte der finnisch-ugrischen Z-Laute" (FUF. XX), „Kleiner Beitrag zur Geschichte der finnisch-ugrischen Sibilanten" (JSFOu. LXVII), és „Ural. f > sam. í" (FUF. XXI). Magyar hangtani kérdést tárgyalt TOIVONEN ,,Über die Vertretung des fiugr. anlautenden k im Ungarischen" (FUF. XXII) című értekezésében. Bár etimológiaiban a vokális megfelelésekre figyelemmel volt, a finnugor vokalizmus kérdéseivel csak egyetlen dolgozatban foglalkozott: „Zur Geschichte einiger finnischugrischer Vokale" (FUF. XXIX). Ez az értekezése magyar vonatkozásainál fogva is figyelmet érdemel. — Hangtani alapon vizsgált meg egy finnugor alaktani problémát, a fgr. *% lativusrag kérdését „Zur Vorgeschichte des ungarischen Lativs" (FUF. XXVIII) című dolgozatában. Magyar szempontból is igen nagy jelentősége van TOIVOJSTEN 1950-ben megjelent tanulmányának: „Zum Problem des Protolappischen" (Sitzungsberichte der Finnischen Akademie der Wissensohaften 1949), amelyben a lappok eredetének és a finnugorságban elfoglalt helyének sokat vitatott problémájához szólt hozzá 95 etimológia alapján. Ebben az értekezésében elsőül mutatott rá az ugor népnek a lappok szamojéd őseivel való érintkezésére. 1952-ben jelent meg egy másik, magyar szempontból szintén figyelemre méltó dolgozata: „Zur Frage der finnisch-ugrischen Urheimat" (JSFOu. LVI), amelyben három fanév, egy halnév, régi fémnevek, a tűzkő és a só nevei alapján, valamint a finnugor alapnyelv indoeurópai (elő- és ősárja) jövevényszavainak figyelembe vételével a finnugor őshaza helyéül lényegében azt a területet jelölte meg, ahová SETXLA helyezte a finnugor őshazát. TorvoNEN életének főművét nem fejezhette be. A „Suomen kielen etymologinen sanakirjá" (A finn nyelv etimológiai szótára) című műnek csupán T. kötete jelent meg 1955-ben. TOIVONEN életműve azonban így is befejezett egész. A toll kihullott kezéből, de dolgozataiban él tudása, amely a tehetség, a tudományszeretet, a fáradhatatlan szorgalom és a törhetetlen akarat forrásaiból táplálkozott. N. SEBESTYÉN IRÉN J4 Nyelvtudományi Köülem'ónyeíc LIX.