Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Kisebb közlemények - Beke Ödön: Finnugor mondattani szerkezetek 194

198 BEKÉ ÖDÖN euch undsoweiter' (eig. macht Gruss [und] anderes' (uo. II, 95; FUF. XXXI, 354); wmas ülMrn lüt fiariissiy 'sie sagten [einander] Lebewohl undsoweiter' (109); P perjkem A ut Aa"i\nr\uks 'der Kopf drehte sich mir [und] sonst', 'ronoBa y Mena Kry>KHJiacb, /ja q-ro' (191, 715); Szo. % a p e lütlD tw tuitga'tás 'er versteckte sich nun mit seinem Boot [und] allém (63); lufidé lütsu 'mit seinem Pferd [und] allém', 'c KOHeM co Bcefti' (694); k óyl e lütft^th ndin táifids 'er verbrannte in dem Feuer mit seiner Hütte [und] allém' (135); K. pumlut (Ugara m 'ich mache Heu', 'ceHo CTaBJiK)'; nm pümdm lűtdm 'mein Heu'; pümd lütd v. pümat lütcit 'sein Heu' (781); p órid f) lütd rj ndSdnart l'ánk%dl 'sie dachten, was für Haarige die seien' (628); p Ondi] Aütdtj jlfi 'dichtbelaubter Baum', 'MOXHaTan JiecHHa', t n úr] A ü td r) iifi 'ein astiger Baum', 'cyqeBan JiecHHa' (815); b) ige után: E. süt sas pantdm janids kwolkwd takiurt jgmds varrí ut váre'im, üle'im, unWim, %uy e'im, lül e'i m 'hét nyírhéjtakaróval fedett jó sátracskát építek, abban jó munkát készítgetek, lakom, ülök, fekszem s minden dolgom végzem' (MUNKÁCSI, VNGy. IV, 12; helyesebben: és így tovább, stb.'); Szo. x^iás, l ü D s 'er schlief undsoweiter' (KANN.— LIIM. Wog. Volksd. I, 253); tss, a i s,lü D s'er ass, trank undsoweiter' (II, 54)' akiDe {ÖD p as á -lagts, IÜDS 'er grüsste seinen Onkel undsoweiter' (59); pasala^tazt lütst 'sie begrüssten sich undsoweiter' (119); pasálaxtazt lütcs§D

ua. (95); iufil iö'mas üfam fi a r s siy lüt siy 'dann sagten sie [einander] Lebewohl undsoweiter' (118), masgans, e nt ^ an s, lü ns 'er kleidete sich an, gürtete sich undsoweiter' (100); s ö pH a x t siy lüt siy 'sie rüsteten sich undsoweiter' (122); ko'le yor s ö p it a s t é, lu t a s t e 'er sáuberte seine Hütte [und] seinen Platz [und] anderes' (121); tufi is^mfiítl % ótló fi t fi es, lüt fi e s 'darauf wurde er mit heissem Waser gewaschen undsoweiter' (58). Anyagnevek állítmányul KERTÉSZ MANÓ, Nyr. XLI, 74, kimutatta, hogy az anyagneveknek változatlan alakban állítmányul való használata — az indoeurópai nyelvektől eltérőleg — a finnugor nyelveknek jellemző sajátsága. Bár a chanti és manysi nyelvből erre a jelenségre nem tudott példát idézni, mégis kimondta, hogy mivel jelzőként ezekben a nyelvekben is általános az anyagnév használata, ezekben a nyelvekben is meg kell lennie állítmányul álló anyagnévnek. A chanti nyelvből én sem tudok adatot idézni, mivel kevés szöveg áll rendelkezésünkre, a manysiból azonban sikerült három adatot találnom, egyet MUNKÁCSI, kettőt KANNISTO szövegeiből (NyK. LVI, 282). A cikkem megjelenése óta a sajtó alól kikerült II. kötetben is találtam adatot erre a jelenségre, s mivel az eddig közölt példák száma csekély, érdemesnek tartom számukat ezzel is megszerezni: K. ianydtap tdmdí kit fiis^ar ensam, mötn, al In, mötn s ü rd n 'ich habé zwei Kinder, die man spielen lassen kann, das eine aus Silber, das andere aus Gold' (592). Szinül teljes, színültig Már régebben (Nyr. L, 158) kimutattam, hogy a színültig a színül 'szinig' határozónak tovább ragozott alakja. A szinül az -ul, -ül raggal alakult, amelyhez előbb a -t lokativusrag járult, mint a háromszéki kivült, küvült 'kívül' (MTsz., Nyr. LIX, 240) és a hétfalusi csángó azon-kült 'azonkívül' (WICHMANN) határozószókban. Az -ul, -ül ablativusrag '-ig' jelentése az eredeti prolativusi