Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Kisebb közlemények - Fónagy Iván: A nyelvi jel sajátos jellegéről 151
158 KÓNAGY IVÁN minőségileg különbözhetnek egymástól. Ha egy labiális zárhang zöngés. akkor b, ha nem zöngés, akkor p. Egy * hang rövid vagy hosszú. Átmenetek nincsenek (a zöngésség, hosszúság foka közömbös). A b nem lehet „nagyon &". Minél zöngésebbek ezzel szemben a beszédben a zöngés hangok, annál „lágyabb. melegebb, bársonyosabb" a hang. Minél feszesebb a p, t k-nál a zárképzés, annál keményebb, erélyesebb, katonásabb jelleget kölcsönöz a szavaknak. Módosul a nagy szó kifejező értéke is aszerint, hogy mennyire nyújtja meg az elbeszélő az a-t.43 * Térjünk vissza ezután a kerülő után a fonémákhoz. Haladjunk át, mielőtt a köznyelv „prózai" formájához érnék, a költői nyelv perifériáján. A költő szavait a nemzeti nyelv szókincséből mefíti, akárcsak a tudós vagy az utcai árus. Mégis joggal hangsúlyozták a rétorok, esztéták DIONYSIOS HALiKARXASSEUStól44 BERZSENYin 45 keresztül napjainkig, hogy a költői műben a hangos forma harmonizál a tartalommal. Ez az egyes szavakból hiányzó összhang a költői mű nagyobb egységein, a soron, szakaszon belül alakul ki, amint ezt már DIONYSIOS is tudta.46 S hogy ez a harm'ónia a népdalban és műköltészetben egyaránt valóban létrejön,47 ezt az olvasó szubjektív élményén kívül bizonyíthatja a hangstatisztika,48 s mindenekelőtt a műfordítás, amely éppen abban különbözik a hites tolmács fordításától, hogy a vers tartalmán túl megőrzi az eredeti mű tartalmas hangjait is. * Nehéz lenne bármit is hozzátenni ahhoz az évezredek óta folyó kérdéshez, mennyiben érvényesül a thesei és physei elv az érintkezés és a tudomány céljait szolgáló nyelv szókincsében. Hogy akadnak ún. hangfestő szavak, ezt SATJSSTJKE sem vonja kétségbe. Hangsúlyozza ezzel szemben, hogy számuk rendkívül csekély, hogy ezek is többé-kevésbé önkényesek, s hogy gyakran másodlagos fejlődés eredményeként jöttek létre (i. m. 102). Ami a hangfestő szavak számát illeti, erről megfelelő statisztikai kimutatások nélkül nehéz vitatkozni. Az egyes nyelvek között minden bizonnyal nagy a különbség ebből a szempontból. SAUSSURE anyanyelvében alighanem kevesebb a hang-43 „La quantité des mots est bornée ; celle des accents est infinie ; c'est ainsi que chacun a sa langue propre, individuelle, et parle comme il sent . . . quoique cetté langue d'accents sóit infinie, elle s'entend. C'est la langue de la nature." így ír erről DIDEROT (Sálon de 1767. Oeuvres complétes XI. Paris, 1876., 136 k. 44 De compositione verborum XX. 45 Poétái harmonisztika. B. D. prózai művei. Kaposvár, 1941., 197. 46 ScHAEFFEB-féle kiadás (Lipsiae, 1808.), 274. 47 Nem kétséges, hogy a humanista poétikáknak, s általában az ókori hagyományok felelevenítésének nem kis szerepe van abban, hogy az újkori költészetben egyre inkább érvényre jut a hangharmónia elve. Örömöt, reménységet sugároznak azonban a rímek i hangjai már WALTER VON DER VOGELWEIDE híres, tavaszt-váró versében is : Möhte ich versláfen des winter gezít! wache ich die wile, só hán ich sin nit, daz sín gewalt ist ső breit und ső wit ; ' weiz got, er lát och dem meien den strit : ső lis' ich bluomen dá rife nu lít. (Frühlingssehnsucht) Ha a hanggal való ábrázolásra való törekvés hiányzik is esetleg egyes irodalmi korszakokból, mégis helytelen lenne benne kizárólag az antik poétika örökségét látni. 48 Vö. M. M. MACDERMOTT, Vowel Sounds in Poetry. Their Music and Tonecolour. London, 1940., 89-92. - J. J. LYNCH, The Tonality of Lyric Poetry : Word IX (1953).
