Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Kisebb közlemények - Fónagy Iván: A nyelvi jel sajátos jellegéről 151

156 FÓNAGY IVÁN Mindebből nem következik azonban, hogy az emocionális fonémavariánsok önkényesek. Egyik nyelvben a mássalhangzók megnyújtása gyakoribb, egy másik nyelvben a hangsúlyos vagy hangsúlytalan magánhangzókat nyújtják meg inkább az affektív beszédben. A megnyújtás ennek^ellenére mindegyik esetben az érzelem természetes tükröződése lehet. Hogy valóban az is, ezt akárcsak a hanglejtésformák esetében, az bizonyítja mindenekelőtt, hogy azonos érzelmek hasonló formában jutnak kifejezésre nem-rokon nyelvekben. A nagy és grófi szó azonos jelentése ellenére semmiféle alaki egyezést sem mutat. Ha azonban azt akarja érzékeltetni az elbeszélő, hogy valami igen nagy volt, a németben és magyarban egyaránt megnyújtja a szó magánhangzóját: gro-ofi, na-agy. Még kevésbé bizonyítja a fonémavariánsok önkényes voltát az a körülmény, hogy önkényes nyelvi elemek jelenlétét tételezik fel. Az érzelmeket tükröző hanglejtés is hangokat, nyelvi elemeket tételez fel. Igaz, a hanglejtéssel szemben a variáns a fonéma aktualizációja, ami a fonémára áll, az a fonéma variánsára is vonatkoztatható. A variáns mint a fonéma aktualizációja valóban önkényes is. A beszédhang több azonban a fonéma puszta megnyilvánulásánál. Nyelvi szerepe csupán bizonyos mértékig köti a beszédhangot. Hogy ezen a latitüdön belül milyen konkrét formában nyilvánul meg egy adott hangtani helyzetben, ezt a beszélő sajátos intenciója, érzelmei, pillanatnyi hangulata határozza meg. Mindkét gyerekemnél megfigyelhettem, hogy izgalom, nagy öröm, erős kívánság, agresszív érzelmek hatására magánhangzók ejtésekor a nyelvhát felfelé tolódik, ilyenkor é helyett *-szerű hangot ejtenek. Számos nyelvben figyeltek meg hasonló jelenségeket.35

HEGEDŰS LAJOSnak egy Negyed községből való magyar telepes mondta magyarázatként, hogy rendesen tej-et mond az ember, de ha ,,kijön belőle a belsőség", akkor té-t. I. JORDÁN közlése szerint visszatartott haragnál démon helyett dimon-t ejtenek (i. m. 34). Az öröm vagy harag hatására fokozódik az izomtónus, fokozódik egyebek között a nyelv tenziója is, amint ez beszéden kívüli hangos megnyilvánulásoknál is megfigyelhető gyerekeknél (gondoljunk az örömteljes hji-szerű felkiáltásokra). Az erősebb tenzió következtében válnak a lágy képzésű zöngés zárhangok zöngés (esetleg zöngétlen) tenuis-szá.36 A haragot tükrözi a „fester Einsatz", a glottális zárral induló zönge az ilyen magyar mondatokban: Micsoda aljasság [mit/oda ?alja//a"g]! Undok [?undok]! Az erély, a tettetett indulat hatására jelenik meg a glottális zárhang a katonai vezényszavakban: Balra át [bal ra ?at]! Hátra arc [ha' tra ?arts]! A dentális r erős pergetése a férfias erő és az erőszak kifejezése a legkülönbözőbb nyelvterületeken és a legkülönbözőbb korszakokban. Tóth Béla, miután semmiféle fenyítés nem használt, így kiáltott rá a gyerekeire: bútor -raktár, s eközben erősen pergette az r-eket. Egy középkori fabliau prédikátora, mikor már végkép nem találja meg a keresett helyet a misekönyvben, így kiált fel: Barrabanl A szundikáló hívek felkapják a fejüket, és borzadály vesz erőt leikükön. Az erőszakoskodó. ,,ultralink" funkcionáriusokkal kapcsolatban így 35 W.

HORN az angol beszédben mutatta ki több ízben az érzelmek hatására bekövetkező nyelvhátemelkedést. Vö. Experimentalphonetik und Sprachgeschichte : Prc-c. II. Int. Congr. Phon. Se. 1935, 16. — Neue Wege der Spraehwissenschaft : Neuere Sprachen Beih. 22. — Laut und Lében I. Berlin, 1954. Vö. még ROGGE, Vom Wesen des Sprachwandels. 1934. 91 k. Vö. E. RICHTER, Das psychische Gesehehen und die Artikulation : Archives néerlandaises de phonétique expérimentale XIII (0000), 13.