Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Kisebb közlemények - Fónagy Iván: A nyelvi jel sajátos jellegéről 151

A NYELVI JEL SAJÁTOS JELLEGÉRŐL 155 tartalom természetes kapcsolata, anélkül, hogy a hanglejtés önkényessé vált volna. A konvenció szembeállítható a spontaneitással, nem zárja ki azonban feltétlenül a hangalak és a tartalom természetes megfelelését. Helyes tehát, ha a jelelméletben gondosan megkülönböztetjük az önkényes és a konvencionális szót.30 A természetes és önkényes elem szimbiózisát egy francia és egy magyar mondat hanglejtésének összehasonlításával szeretném érzékeltetni. Mind a magyar, mind a francia mondatban magasabb hangfekvésben jut az öröm kifejezésre. A francia mondat közepes hangfekvésből indul és szökő zárral végződik. A magyar mondat eső zárral végződik, és a hanglejtés esik az egyes ütemeken belül. (Ld. 2. ábra.) Ha azonban egybevetjük a megfelelő, viszonylag érzelemmentes kijelentőmondattal (Tegnap még itt romok álltak), azt tapasztaljuk, hogy az örömteljes csodálkozásnál sokkal enyhébben lejt az ütemen belül a hanglejtés, s a kijelentő mondattal ellentétben az egymást követő hangsúlyos szótagok fokozatosan emelkednek. Ha ezeket összekötjük, enyhén emelkedő vonalat kapunk. (Ld. 3- ábra.) Ezért keltheti a hallgatóban az ilyen mondat azt a benyomást, hogy a hanglejtés fokozatosan emelkedik. A magyar ós francia mondat hanglejtése tehát nem tükrözi teljesen azonos módon az örömteljes csodálkozást, mindkettő nyilvánvalóan konvencionális, a történelmileg meghatározott kereteken belül azonban azonos tendenciák jutnak kifejezésre.31 * Nem vetődött fel a physei—thesei vita folyamán, vajon önkényes-e az emocionális fonémavariáns. A kérdést tudomásom szerint csupán TBTJBETZKOY érintette. Szerinte az érzelmet tükröző hanglejtéssel szemben az érzelmet kifejező fonémavariánsok (TRUBETZKOY a magánhangzók megnyújtását hozza fel példaként) konvencionálisak, önkényesek,32

mivel feltételezik a mássalhangzók és a magánhangzók (azaz konvencionális nyelvi elemek) meglétét. s minthogy csupán egyes nyelvekben fordulnak elő. Az emocionális fonémavariánsokról keveset tudunk, mivel a fonológusok figyelme kevéssé irányult eddig feléjük. Valószínűnek látszik, hogy megállapodás szabályozza az emocionális hangnyújtást. A német schschön!nek megfelelő szszép! kevéssé használatos a magyarban. Hangsúlytalan, magánhangzók affektív megnyújtása gyakori I. JOBDAN megfigyelése szerint a románban.33 A magyarban furcsán hangzanék a

Ce faceeel-nek megfelelő Mit csináááU (A fordítónak vigyáznia kell tehát, amikor írásban jelzett fonémavariánsokat „fordít'Me magyarra.) Az affektív nyújtás feltételei idővel egy nyelven belül is változnak. A francia affektív szóeleji mássalhangzónyújtás (un bbandit, fformidable) a hangsúly előretolódásával kapcsolatos viszonylag újkeletű jelenség.34 30 Á Bank utca, Vadász utca és Arany János utca közötti háztömb elpusztult a háború folyamán. Akár Arany János térnek, akár Vadász térnek nevezik el a keletkezett új teret a gyerekek, az elnevezés nem lesz önkényes. Attól fogva azonban, hogy kikötöttek az egyik vagy másik elnevezés mellett, ez a név konvencionálissá vált. 31 Az érzelmet tükröző hanglejtésben kétségtelenül kisebb az önkényes elem szerepe, mint a modalitást kifejező hanglejtésformákban. Vö. L. KAISER, Psvchologic and, linguistic value of melody : Acta Psychologica IX (1953), 293. 32 TRTJBETZKOY SATTSSURE

nyomán nem tesz e kettő közt különbséget (Grundzüge 27). , 33 Vö. Stilistica limbii romane. Bucuresti, 1944., 57 kk. 34 Valószínűleg a XIX. század utolsó évtizedeiben terjedt el csupán.