Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Loványi Gyula: A Magyar Nyelvészet 3

14 LOVÁNYI GYULA 7. A Magyar Nyelvészet első évfolyamát HuNFALVYnak „Mit akar a Magyar Nyelvészet?" című irányszabó, részletes programot adó értekezése (I, 1 —19) vezeti be. A kristálytiszta okfejtéssel megalapozott tervezet a tudományos kívánalmak mellett számot vet a gyakorlati élet szükségleteivel, és programjába iktatja az oktatásügy kérdéseit is, tudva, hogy e nélkül kétessé vált volna a vállalkozás sikere. Föladatát a folyóirat három pontban foglalja össze: a) a görög és a latin nyelv és irodalom figyelemmel az indoeurópai nyelvtudomány egészére; b) a magyar és az urál-altaji nyelvészet; c) a magyarországi nemzetiségeknek, főleg a szlávoknak és a ruménoknak nyelve. Jóllehet tehát, hogy a szemle a nyelvtudomány minden ágával foglalkozni kívánt, a folyóirat alapításának indítékát és a program gerincét az urál-altaji összehasonlító nyelvtudomány művelése alkotta. A görög filológiáról megállapítja a tervezet (I, 7), hogy a magyar tudományban és irodalomban a görög nyelvtudomány az egyik legelső kellók. Mellőzni a görög nyelv tanulását szerinte annyi, mint megfosztani magunkat az európai szellem egyik legbecsesebb birtokától, A latin a görög nélkül pedig olyan emberre emlékeztet, aki nagyot hall, keveset lát és feledékeny. A latin filológia időszerű kérdéseit későbbi értekezéseiben tárgyalja a folyóirat, ismertetésükre lentebb kerül sor. Hangsúlyozza a program azt is, hogy ne mellőzzék a szanszkrittal való foglalkozást azok, akiknek erre lehetőség nyílik (I, 12). Legtüzetesebben az összehasonlító nyelveszet kérdéseit vizsgálja a program. Itt csak elvi nyilatkozataiból idézek egyes megállapításokat, a részletek tárgyalásának később ejtem sorát. Ezek: a) ,,A nyelvvizsgálódásnak egyetlen biztos iitja a helyes nyelvhasonlítás. E nélkül vagy félszeg nyelvhasonlítással is, milyenre a tájékozatlan nyelvismeret vagy előítélet csábít, boldogulni nem lehet" (I, 13). b) ,,Mindenik nyelvről áll, hogy azt tökéletesen csak a fajabeli nyelvek összehasonlítása által lehet tudományosan felfogni" (I, 17). c) „Hol a hajdankorról egyéb emlék nem maradt, mint szók és nevek idegen íróknál, kik azokat nem is értették mindig: ott az összehasonlító nyelvtudomány egyedüli nyomozó eszköz" (I, 18). d) „A rokon nyeivek tanulása és vizsgálgatása nélkül sem magyar szótárt, sem magyar nyelvtant nem készíthetünk olyat, mely kielégítse a tudományos igényt" (I, 18). e) „Az ésszerű összehasonlítással nyomozó nyelvvizsgálódás egész újjá teremtette a nyelvtudományt, mely most nemcsak terjedelemre, hanem bizonyosságra és az emberiség őstörténeteit felvilágosító eredményeire nézve oly tekintetes, hogy méltán büszke lehet rá az emberi szorgalom" (I, 12). HUNPALVY programpontjait kiegészítik az értekezéseiben, bíráló, vitatkozó cikkeiben élesen kirajzolódó nézetei. Közülük néhányat ide iktatok: Az egybehasonlító nyelvészet legnagyobb részben maga a nyelvtudomány (II, 2). Az egybehasonlító nyelvészet nem képez semmit a nyelven, hanem keresi, mi van a nyelvben (III, 110). A finnező két szemével akar látni (IV, 235). A történeti nyelvész mindenkit, aki- nyelvész akar lenni, felszólít a tények tanulmányozására, hogy együtt segítsék a tények megszólaltatását. Az, aki megfigyeli a tényeket, s elmondja, hogy azok neki mit jelentenek, az nem hódol önkénynek (IV, 391). A nyelvtudomány többet bizonyít, mint a krónikák (III, 223).