Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130
AZ ISTENADTA-FÉLE SZERKEZETEK SZEMÉLYKAGOS TAGJÁNAK SZÓFAJI JELLEGÉBŐL 147 dig igen gyakran használták szenvedő képzővel is : megáldatott kenyér, levágatott élőfa stb. (vö. KÁROLY i. m. 118). A mi szerkezetünkben azonban szenvedő képzős igéből alakult szóalakot (istenadatta vagy isten adatotta-íélét) sohasem találunk.25 3. A szerkezet kialakulása és fejlődése (Összefoglaló áttekintés) A) Szerkezeteink finnugor megfelelőivel KLEMM (Pannonhalmi Évkönyv 1912 : 276 ; TörtMondt. 395), FOKOS (Nyr. LXIV, 94—9) és SZEPESY (i.'m.) foglalkozott részletesebben. FOKOS még az altáji nyelvek hasonló szerkezeteire is bővebben kitér.26 Mindhármuk fejtegetése és adatközlése alapján annyi bizonyosan megállapítható, hogy eredetileg az ilyen szerkezetekben nominális jellegű szó volt. A guta ütött ember ós a guta ütötte ember-féle szerkezet közül az első, tehát a személyragtalan az általánosabb a finnugor nyelvekben. Bizonyára ez lehetett az eredetibb szerkezet. Erről KLEMM-nek először az volt a véleménye, hogy nem birtokos szerkezet volt, hanem olyan alanyos szerkezet, mint a farkas ordító (hideg), vagy a lába fájó, vagy az esze veszett. Később azután ezek a szemólyragtalan igeneves szerkezetek a tárgyas ragozású igealakok hatására személyragokat vettek fel (Pannonhalmi Evk. 1912. 276). FOKOS elfogadja KLEMM véleményének az első felét : azt, hogy a guta-ütött alanyos (tehát nem birtokos jelzős) szerkezet volt, de a guta ütötte ember kialakulására nézve más a véleménye (bár nem tartja lehetetlennek a szerkezetkeveredést sem). FOKOS szerint a guta ütötte-íéle szerkezetben nomen actíonis szerepel, az ilyen szerkezet birtokos jelzős szerkezet.27 Nem egészen világos FoKOSnál, hogy melyiket tartja eredetibbnek, bár az, hogy a guta-ütött-txpusnál mindig az „ősi" jelzőt használja, valamint az az általa is ismert tény, hogy a finnugor nyelvekben a guta-ütött-típus a gyakoribb, arra enged következtetni, hogy ezt. Ugyanakkor igen szépen és meggyőzően fejtegeti, hogy a guta-ütött meg a guta ütötte szerkezetekben „az igenév a határon áll az ige és a névszó között ós éppen ez teszi e szerkezeteinket oly jellemzőkk ó.28 Igen tanulságosak e szempontból azok az esetek, amikor az igenév kótfélekép értelmezhető: akár igei, ill. igenévi állítmánynak29 vehető, akár pedig a megelőző főnévvel jelöletlen birtokviszonyban álló nomen actionisnak fogható fel" (i. h. 96). ,,De ha nem az ídg. nyelvtan kategóriái szerint nézzük ezeket a mondatokat [az előbb felsorolt sór, oszmán, zűrjén stb. példákat], hanem beleéljük magunkat az ősi ualt. észjárásba, és figyelembe vesszük az ualt. igenév természetét, hogy ti. ez egyfelől szinte igei szerepű, másfelől (melléknévi és főnévi szerepű) nomen agentis, nomen aeti és nomen actionis is lehet, akkor már nem fogjuk ezt a szerkezetet föltűnőnek találni" (i. h. 97). SZEPESY szerint az eredeti ragtalan szerkezet nemcsak birtokos jelzős, hanem tulaj donság jelzős szerkezetnek is felfogható . 25 Műveltető képzőket azonban igen, pl. : a maga állíttatta papírmalmokban (Németh László : Kisebbségben IV, 263). 26 Mind a finnugor, mind az altáji megfelelőkre említett már néhány példát SIMONYI is (NyF. 47. sz. 12, 15). SZEPESY sem KLEMM, sem FOKOS idevágó munkásságáról nem vesz tudomást! 27 Ez volt SIMONYI legelső véleménye is, vö. Nyr. IV, 440. 2s Én ritkítottam. K.' S. 29 Nem világos számomra az sem, hogy FOKOS miért beszél a guta ütött ember szerkezetben igen évi „állí talányról", holott az ütött jelző. Ha ezt úgy érti, hogy a guta ütött ebből lett: ez az ember guta ütött, akkor viszont állítmány a személyragos főnévi alak is : ez az ember guta ütete. 10*
