Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130

AZ ISTENADTA-FÉLE SZERKEZETEK SZEMÉLYRAGOS TAGjASAK SZÓFAJI JELLEGÉRŐL 139 mindmáig közös : adott). A HB. korában még az igei alak is tővéghangzós volt : odutta vola. A tővéghangzó viselkedése (kiesése vagy megmaradása) jórészt attól függött, hogy milyen mássalhangzó volt előtte. a) Legelőször a (nem a hangzótoldó-hangzó vesztő tőtípusba tartozó) z végű igék vesztették el tő véghangzójukat. Erre abból következtetek, hogy kódexeinkben nemcsak az ilyen végű igék, hanem több esetben még az igenevek is sokszor tőhangzó nélkül veszik magukhoz a -t formánst : JókK. 86 : ,,zakadozt gyekének" ; 109 : ,,nemelyket . . . ygyekeztett" ; 151 : ,,karhoztakot"; BéesiK. 25 : „mégfogatkoztac" stb. (vö. még SIMONYI, TMNy. 236, NyF. 47. sz. 13). A tőhangzó kiesése „szempontjából a z végű igenevek és igék tehát a mainál is előrehaladottabb állapotot mutatnak. így tehát a mondseei bencés apátság egyik kódexében felfedezett XIV. századi magyar glossza, a Rauaz átkozta feel (MNy. XXIII, 33) t elemű szava alakja szerint nemcsak ige lehet, hanem igenév is lehetett, úgy, mint az Erdy-kódex következő adatának igeneve: ErdyK. 6: ,,en atyamnac atkoztai". b) A p, b, k, g, gy és még néhány más hangra végződő igék és a d végű igék egy része szintén elvesztette tő véghangzó ját a kódexirodalom korára, ez a változás azonban az igénevekre már nem terjedt ki. így a XIV—XVI. században az adta, fogta, kapta, dobta stb. igealakokkal szemben állnak az adottá, fogottak, kapottat, dobottért, hagyottak igenóvi alakok : BéesiK. 11 : faragottakbol; 86 : megfogattac; 134 : megodattakat; 312 : meghagottat; MünchK. 24, 55 : elhagottat; 20 : fogattat; 168 : élhagottat. Az 1488-ból való bagonyai ráolvasásban már olyan igenévi alakot találunk, amely pontosan meg van különböztetve az igétől : ,,ew husath fekel war fogta. Menie mondiad Zenth János ewangeliftanak, hogy ez fekel war fogottá weres pey lo megh tií'tolion". Viszont az Erdy-kódex isten adta jókat valamint a JordK. te laktad földet adatában igei alakot találunk. c) A likvidákra és a nazális n-re végződő igék és igenevek a kódexek korára még nem vesztették el teljesen tővéghangzójukat. A Jókai-kódexben például ilyen igealakokat találunk : felelet, nyer el, vonót, lölöt, s ilyen igenévi alakokat : emelet, kolcsolot, furot, igéret, kéret (vö.: MÉSZÖLY, A HB. tárgyas elbeszélő múlt alakjai 42 ; KÁJROLY, Igenévrendszerünk 140). A tővéghangzónak ez a megőrzése nem minden igénél egyforma. Például a szül igének múlt idejű alakját csak tővéghangzó nélkül ismerjük ebből a korból (vö. NySz.), de a mi szerkezetünkben tővéghangzós, s így igenévi alakra mutató formát találunk kétszer is : NagyszK. 148 : „szilöttem fiamnak"; 274 : ,,Az ő . . . szülötte. . . Jézus" (NyF. 47. sz. 27). A szülött mint alkalmilag főnevesült igenóv is csak tővéghangzós alakban szokott előfordulni, vö. pl. MünchK. 141 : ,,nagob ppheta nlL némberiécnec zúltti kezot". A tővéghangzós alakokkal szemben viszont már a kódexekben is túlsúlyban vannak a tővóghangzótlan alakok mind az igei, mind az igenóvi kategóriában (vö. KÁROLY, Igenévrendszerünk 109—42). így a kódexekből való idő járta rokonsága, Máté írta könyv, az ő nevelte Jézus, az ő megígérte boldogság -t elemű szava ige is, igenév is lehet. d) A -t végű igék közül azok, amelyekben a -t előtt magánhangzó van, sokszor tővéghangzó nélkül fordulnak elő régi nyelvemlékeinkben, kódexeinkben és a mai nyelvjárásokban is. Ilyen igék a süt, vet, üt, nyit, fűt, vét stb., amelyeknek sütte, vette, ütték, nyitta, fííttem, vettem stb. változatai voltak és vannak, sütötte, vetette, ütötték stb. helyett (TMNy. 237). E rövidebb változatok az igenévi használatban is előfordulnak. SIMONYI idézi (NyF. 47. sz. 16) a követ-