Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130

140 KÁROLY SÁNDOR kező adatot : ,,En kedeg féreg vágok es nem embőr. embereknek vtalta es népnek el vette:. . . opprobrium hominum et abiectio plebis" (DöbrK. 43). A vetetteknek igenév veiteknek változata található meg egy másik adatban : BécsiK. 110 : „Adnac kédeg 9 bélollo es a bordelba vettékn&c:. . . prostitutis". A vettetett szenvedő igealaknak is előfordul rövidített vettett változata : JókK. 112 : „maradyon azon állatban kyben uettett: ... in quo positus est". Van nyulka sütötte (vö. Nyr. XXX, 44, 144) és harapsütte hely (MTSz.). A mai köznyelvben is használatos szeretteim is kétségtelenül a szeretetteim rövidült formájának tekinthető. Hasonló rövidülések találhatók kódexeinkben a szenvedő képzős igéből képzett igenevek értelmezői és állítmányi használatában pl. plántáltatottat helyett plántáltattat, valának takartatottak helyett valának takartattak található (vö. KÁROLY i. m. 129). így most már az istenadta-féle szerkezetek első adatai is ilyen igéknek vagy igeneveknek tekinthetők : 1273 : menytegudurre (= menny ütte gödörre), 1363 : Menittemezev ( — menny ütte mező),13 1333:

Istenwetthe (= isten vette, vö. MTSz.: istentaszintotta), 1480: Istenwette, annál is inkább, mert ezek teljesebb formában is megtalálhatók : 1349: „Istenuetethe, 1329: ,,menutetesciget. E két utóbbi adat olvasata: istenvetete és menyütetesziget. (Ez első, oklevólszótárbeli adatok helyes megfejtése JAKUBÓVICH érdeme, vö. MNy. XIV, 78—9 ; a két utolsó, teljesebb alak értelmezésében ón a főnévnek való minősítés lehetőségét sem zárnám ki.) A mai lát ige láttam, láttad, látta ragozási módja is rövidülés eredménye, hiszen a többi olyan -t végű igénk, amelynek a -í-je előtt hosszú magánhangzó van, mind tővéghangzós alakjához veszi a -t-t a személyragok előtt is : fűtöttem, hűtötted, vétette stb. De ahogy régen és a mai nyelvjárásokban is előfordul a fűtöttem mellett a fűttem, a hűtötted mellett a hűtted, éppúgy volt a lát ige esetében is a látta mellett látottá is : MargL. 193 : ,,egyb dolgait is látottá" stb. (vö. TMNy. 235). Ahogy a vette, az ütte, meg a sütte lehetett és lehet ige is, meg igenév is, éppúgy lehetett a láttá-nak is igenévi használata. A közismert madár látta szerkezetben a látta tehát igenév is lehetett, ahogy egy későbbi adatban feltétlenül az : ,,Nagy kívánsággal várom hogy a nem láttákat is láthassam" (Aranka 1806. Figyelő 1878. 5: 154, idézi SIMONYI NyF. 47. sz. 13). e) A tiszta -v tövű és az -ss-szel bővülő -v tövű igék magánhangzós végű tőalakjukhoz veszik és vették az időjelet is, meg az igenóvképzőt is : nőtte, lőtte, főtte, szőtte, rótta, nyűite, fútta, ótta, vítta; tette, vette, hitte, vitte, ette, itta stb. A féreg ette, szú ette, erdő nőtte, had vítta stb., valamint a SermDom. szél fútta nádat és a SzékK. ő tötte dologban -t elemű szava tehát éppúgy lehet igei mint igenévi alak. f) A mássalhangzó + t végű igék, amilyen a teremt, tart, választ, nem vesztették el tővégi hangjukat — érthető fonetikai okokból — sem az igeidőjel, sem az igenévképző előtt, így a kódexekbeli isten teremtette zsidó nyelv, te választottad zsidó níp, ő tartotta Jézus -t elemű szava a tővéghangzó szempontjából éppúgy lehet igei alak is, mint igenévi. g) A hangzótoldó-hangzóvesztő igetövek a régi nyelvben magánhangzós végű tövükhöz is vették az igenévképzőt és az időjelet egyaránt : szerzetté, őrzötte, tékozolta, gyötrötte, így a kódexbeli királya szerzetté zsoltár és szerzöttem koronáit lehet igei és igenévi alak is. Összegezve a -t formánsos szóalak tövére vonatkozó fejtegetéseinket,, megállapíthatjuk, hogy a tőalak szempontjából a legtöbb kódexbeli adatunk 13 Vö. GuaryK. 128 : „men itefnec cattanafa".