Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130
136 KÁROLY SÁNDOR kétségtelenül a birtokos személyragozásra emlékeztet, olyan, mint a magam háza, magad háza, vagy a Nagykőrösön még ma is9 használt magam sütése, magad sütése stb. kenyér (vö. SIMONYI i. m. 12). A többesszámú alakokat használják a legritkábban. A többes számú 1. és 2. személyben van vagy lehet az idéztünk helyen és az idéztük helyen ; az idéztetek helyen és az idéztétek helyen. A többes számú 3. személyben van vagy lehet a politikusok idézte helyen és az ők idézték helyen: a példák elseje birtokos személyragozási, másodikja10 tárgyas ragozási paradigmasorba illik bele. Ha tehát az egész paradigmasort nézzük, az derül ki, hogy vannak benne határozottan a birtokos szerkezetek alakját követő szerkezetek (ilyenek a nem egyeztető szerkezetek : magam sütötte kenyér és munkások készítette -áru), és vannak benne megint csak határozottan tárgyas személyragokkal ellátott igei alakok (ilyenek az idéztük helyen, az idéztétek helyen és az idézték helyen). 4. A személyrag alaki és funkcionális értékelése Nehéz tehát szerkezeteinkkel kapcsolatban így feltenni a kérdést : birtokos személyragos vagy igei személyragos-e a -t, -tt formánsos szó? Láttuk, mindkét fajta személyrag megtalálható a paradigmában. A kérdésre adandó válaszhoz segítségül hívhatjuk más igenevek tanulságait. A főnévi (és a régi kétféle határozói) igenóv személyragozása alaki jellegének a megállapítása sem egyszerű. Ezen igenevek személyragozási paradigmája kétségtelenül közelebb áll a birtokos személyragozáshoz, mint az igeihez, de azért nem azonos vele, s ezért már puszta alaki szempontból is van létjogosultsága annak, hogy külön ígenévi személyragozásról beszéljünk (vö. KELEMEN : I. OK. VI, 170). Ami a -t, -tt formánsos szó személyragjának a funkcióját illeti, erre vonatkozólag még több tanulságot meríthetünk más igenevek vizsgálatából. A főnévi (és a régi kétféle határozói) igenév személyragjának a funkciója (legalábbis a nyelvtörténeti korban már) ugyanis nem birtokviszonyra, hanem a cselekvő-cselekvés viszonyára utalás, s így közelebb áll az igei személyragok funkciójához. (Magam is csak ilyen felfogással tudtam magyarázni a főnévi és a határozói igenév személyragozásának a keletkezésében vagy alakulásában nem egy mozzanatot, vö. Igenévrendsz. 71, 212). Ha ez így van, akkor vehetnénk az istenadta-féle szerkezetek személyragos tagjának a személyragját is igenévi sz e m ólyragnak, saz elnevezés utalna arra, hogy a ragozás alakilag nem tisztán birtokos személyragos, funkciójára nézve pedig inkább cselekvő alanyra és nem birtokosra utal. Részben nem is lehet kifogás e minősítés ellen, s ha kapnánk rajta, szerkezetünk szófaji elemzését is egyszerűbbnek foghatnék föl, mert a jelentéstani-mondattani és alaki elemzés is egy felé mutatna : az igenévíség felé. Ámde azért tekintettel kell lennünk a következőkre : a) a melléknévi igenevek (szerkezetünkön kívüli) személyragozása eltér a főnévi (és határozói) igenévétől annyiban, hogy tiszta birtokos személy-9 SZÉPE GYÖRGY volt szíves ennek utánanézni. Ugyancsak tőle tudom, hogy Nagykőrösön egyéb hasonló szerkezetek is vannak. (Vö. MNy. LIII, 226.) 10 SIMONYI ezeket mereven elítéli és nem vesz róluk tudomást, pedig ilyenek vannak, sőt lehet, hogy (személyes névmás mellett) gyakrabban vannak, mint az -unk, -ünk, -átok, -etek rágósak (vö. TOMPA : Nyelvünk a reformkorban 394).
