Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130
AZ ISTENADTA-FÉLE SZERKEZETEK SZEMELYRAGOS TAGJÁNAK SZÓFAJI JELLEGÉRŐL 135 imádottad, az ő lekötelezettje, a mi megbízottunk, a ti bukottaitok, az ő meghatalmazottjuk, a város elnyomorodottjai, az állam kitüntetettje, a tanács kirendeltjei, a te kedvelted, az ő lekenyerezettje, a község felruházottja stb., és teljesen főnevesült igenévként : az én halottam, a te tetted, a vállalat alkalmazottjai, a mi fagylaltunk, a ti pörköltötök,8 az ő felvágottjuk stb. Ha a személyragos igeneveket alakilag egybevetjük az istenadta-íéle szerkezetek -t, -tt formánsos elemével, azt tapasztaljuk, hogy közöttük vannak teljesen egyező alakok : ő az én választottam ry az én választottam ruha, ő a te kedvelted ^ a te kedvelted sétatér stb., és vannak olyan alakok, amelyek az igető tő véghangzó ja szempontjából különböznek : ő a te imádottad ~ a te imádtad nő, ő a mi megbízottunk X, a mi megbíztunk (vagy : megbíztuk) ember, ő az állam kitüntetettje ^o az állam kitüntette dolgozó, ők a község felruházottjai ^ a község felruházta árvízkárosultak stb. A tő véghangzó nélküli alakok az istenadta-íéle szerkezetekben fordulnak elő, az alkalmi főnévként használt igenevek, tehát amelyeknek az igenévi volta nem kétséges, eltérés esetén mindig a tővéghangzós változatot mutatják. A személyragos alkalmi főnevektől a tővéghangzó tekintetében különböző adta féle szóalakok viszont a tővéghangzó szempontjából pontosan megegyeznek a tárgyas ragozású igealakokkal : a te imádtad nő X te imádtad a nőt, az állam kitüntette dolgozó o-? az állam kitüntette a dolgozót stb. B) Az a, -e, XJ -ja, -je személyrag Az A) pontban felsorolt példák mutatják, hogy az istenadta-íéle szerkezetek adtá-ja, az -a, -e <-o -ja, -je személyrag használata szempontjából is tárgyas ragozású igealaknak, és nem személyragos igenévnek (adottja) mutatkozik. Vannak ugyan olyan alkalmi főnévként alkalmazott igenevek, amelyek személyragos használata ingadozást mutat, különösen a többes számban (megjutalmazottai X, megjutalmazottjai), de az ilyen igenevek mindig kiégés zíthetők a személyrag -j elemével, az istenadta-féle szerkezetek adtá-ja, azonban sohasem. SIMONYI tévedett, amikor A szépasszony főztje, Te isten taszítottja, te! Engem mint a sors üldözöttjét itt is fátum ért példákat annak a bizonyításául hozta fel, hogy „mindig is igeneveknek érezték a mi kifejezéseinket" (NyF. 47. sz. 16). E (kétségkívül nem régi) példák épp az ellenkezőjét látszanak bizonyítani, azt tudniillik, hogy (használatuk idejében!) a nyelvórzék (már) éles különbséget tett a jelzőként használt -t, -tt formánsos szóalak és az alkalmi főnévként használt igenév között: az előbbihez nem tett -ja, -je személyragot, csak az utóbbihoz. C) A többi szemólyragok Szerkezetünknek főleg egyes számú 3. szeméyű használata van, ez is eléggé ritka. Elsősorban az irodalmi nyelvre és a nyelvjárásokra jellemző, a beszélt köznyelvre kevésbé (illetőleg csak hagyományos szerkezetekben: istenadta, napsütötte stb.). Első és második személyű használata ritkább még a 3. személyűnél is. Igen jellemző azonban, hogy a magam, magad stb. visszaható névmás mellett mindig csak -a, -e személyragos alakja van : magam sütötte, magad sütötte, magunk sütötte stb. kenyér. Ez a nem egyeztető szerkezet TOMPA kéziratos anyagából.
