Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130

AZ ISTENADTA-FÉLE SZERKEZETEK SZEMÉLYRAGOS TAGJÁNAK SZÓFAJI JELLEGÉRŐL 133 ezzel összefüggő jelentés) alapján tehát meg tudjuk különböztetni a -t, -tt formánsos igealakot az igenévtől. A -t, -tt formánsos szó végeredményben nomenverbum, amelynek a szófaját csak mondatrószi szerepe és a mondatban kapott jelentése alapján lehet eldönteni; olyan, mint a fagy, nyom, les stb. 2. A szerkezet jelentéstani és mondattani ele m z ó s e Az istenadta gyermek, napsütötte arc, madárlátta kenyér és a munkás készítette áru, maga készítette hegedű, Szovjetunió vezette béketábor, szél ringatta ág, az idéztük vers-féle szerkezetekben5

a

-t, -tt formánsos elemről a következők állapithatók meg : a) mindig átható igéből vannak képezve ; b) mindig jelzői funkcióban fordulnak elő ; c) jelzett szavukhoz való viszonyukban mindig passzív értelműek, azaz cselekvéshordozójuk (vö. KÁROLY i. m. 22) mindig passzív; d) előidejű és egyidejű cselekvés okozta állapotot fejeznek ki. Mindezen sajátságok alapján szerkezetünk -t, -tt formánsos eleme : igenév. Ez az igenóvi jelzős szerkezet két dologban azonban különbözik a nyelvünkben szokásosabb igenóvi jelzős szerkezetektől : a) szemólyrag van a jelző végén ; b) az igenévi cselekvés alanya is ki van téve a jelző előtt, de nem határozóragos alakban, mint a tőlünk kívánt jókat vagy az általunk kívánt jókat-féle szokásosabb szerkezetekben, hanem ragtalanul. Az igenévi cselekvés alanyát megjelölő ragtalan névszó ós az igenév között olyan jelentéstani viszony van, mint az igealany és az ige között, s e viszony szempontjából az igenév aktív jelentésű. Efelől a -t, -tt formánsos szó bízvást lehet igenév, mint ahogy igenév van a tőlünk kívánt jókat-íéle szerkezetben is. Az említett két alaki, szerkezettani sajátság azonban mégis igen közel hozza szerkezetünket ahhoz a szerkesztési formához, amelyben az aktív jelentésű ige és alanya szokott lenni: szél ringatta (az ágat), munkás készítette (az árut). Ugyanakkor az ilyen szerkezetek úgy is elemezhetők, hogy az igenévi cselekvés ós ragtalan alanya között birtokos jelzős viszony van genitivus subjectivusi jelentéstartalommal.6

Ezért pusztán leíró szempontból is kétféleképpen elemezhetők a mi szél ringatta á^r-fóle szerkezeteink : a jelző (ringatta) bővítménye (szél) felfogható alanynak, úgy, mint ahogy alanynak vesszük a bika rugaszkodván-féle szerkezetben vagy a mi szerkezetünkkel egészen közeli rokon gutaütött ember-íéle szerkezetben az igenév alanyát.7

Hasonló alanyos szerkezet az

-ó, -ő képzős ígenévvel alkotott 5 Az előbb és utóbb felsorolt szerkezetek között az a különbség, hogy az előbbiek a gyakori használat és az esetleges jelentéselhomályosulás következtében jobban Összeforró ttak, s a jelenleg érvényben levő helyesírási szabályzat értelmében egybeírandók, míg az utóbbiak inkább alkalmi szerkezetek, s külön is írandók a szabályzat szerint. Én az egybeírás-különírás, összetétel vagy nem összetétel kérdésével nem foglalkozom. Magának a szerkezettípusnak a tanulmányozására azonban alkalmasabbak az alkalmilag használt szerkezetek, s ezért a továbbiakban sokszor ilyenekből veszem példáimat. 6 Akár alany—állítmány, akár birtokos — birtok viszonyt látunk is szerkezetünkben, a -t formánsos szóalak és a cselekvés kiindulását jelölő szóalak között aktív a jelentéstani viszony. Az egész jelzős szerkezetben tehát a jelző és bővítménye között aktív, a jelző és jelzett szava között passzív a jelentéstani viszony. A jelzőnek e kétféle és kétfelé irányuló jelentéstani viszonyulását így ábrázolhatjuk : A |> B P C. 7 A

porlepett könyv és a porlepte könyv közti közeli rokonság is mintha azt sugalmazná, hogy a kétféle szerkezetet egységesen elemezzük mondattani szempontból. A porlepett-íéle szerkezetben kevésbé szoktak igét látni, mint a porlepte-íélében, pedig