Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Károly Sándor: Az istenadta-féle szerkezetek személyragos alakjának szófaji jellegéről 130
132 KÁEOLY SÁNDOK is, meg jelen is, illetőleg helyesebben előidejű, is, meg egyidejű is (vö. KÁROLY, Igenévrendszerünk a kódexirodalom első szakaszában 21, 109). Az igenévnek ez az állapotkifejező jelentése szoros összefüggésben van mondatrósz szerepével, igenevünk ugyanis ragtalanul többnyire jelzőkónt szokta állapotkifejező szerepót betölteni. AUitmányként ritkán használjuk igenevünket (vö. TOMPA : MNy. XLIX, 135—8 ; de régen mégis : KÁROLY, Igenóvrendszerünk 127), de ilyenkor is jól meg lehet különböztetni az átható igéből képzett igenevet az igétől : A ház elhagyott mondatban az állítmány (utóbb melléknevesült) igenév, mert passzív jelentése van a mondat alanyára vonatkoztatva, míg az Ő elhagyott engemet mondatban ige, aktív jelentéssel. Csupán az át nem ható, történést jelentő igékből (vö. KÁROLY i. m. 23) képzett igenevek megkülönböztetése okozhat néha nehézséget. Ilyenkor előfordul ugyanis, hogy a mondatbeli használat, a mondat értelme szempontjából is mindegy, hogy valamit úgy fogunk-e fel, mint befejezett cselekvés eredményeképpen meglevő állapotot, vagy mint a múltban befejezett történést. így ebben a mondatban : Barátomnak, aki eléggé lesoványodott, jó táplálkozásra van szüksége a lesoványodott lehet igenév (= le van soványodva) és ige is ( = lesoványodáson ment keresztül), s csak a következő mondatokban válik szét élesebben a kétféle szerep a határozó, illetőleg jelző által: Barátomnak, aki most elég1 lesoványodott. . . , Barátom milyen lesoványodott. . . (igenóv) ; Barátomnak, aki az utóbbi időben eléggé lesoványodott..., Barátom mennyire lesoványodott... (ige).2 Az ilyen esetek száma mégis elég korlátozott, s az istenadta-íéle szerkezetekre nem is vonatkoztatható, mert ezekben mindig átható igéből formált szavak vannak, s mindig jelzői funkcióban szerepelnek (lásd alább). Az említetteken kívül van még egy fontos jelentéstani különbség a -t formánsos igenóv és ige között. Az ige — mint említettük — mindig befejezett cselekvést fejez ki. Az igenóv azonban kifejez olykor befejezetlen, a főcselekvéssel egyidejű cselekvést, illetőleg egyidejű cselekvés okozta állapotot is (Sokáig elnéztem az ölében tartott gyermeket). A -t, -tt formánsos igenóv az ilyen szerkezetekben úgy lép fel, mint amelynek a passzív jelentése fontosabbá vált az előidejűsóget, befejezettséget jelentő funkciónál. Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy a jelzői funkciójú -t, -tt formánsos szóalak állapotot fejez ki, az állítmányi szerepű pedig rendszerint történést, változást. Továbbá: a jelzői funkciójú -t, -tt formánsos szóalak kifejezhet olyan állapotot is, amelyet olyan cselekvés hoz létre, amely az állapottal egy időben folyik, az állítmányi szerepű és történést, változást kifejező szóalak mindig befejezett, időben előzőleg lefolyt történés, változás kifejezője lehet csak. Még továbbá : az átható igéből képzett jelzői funkciójú -t, -tt formánsos elem többnyire3 passzív értelmű, az ugyancsak átható igéből képzett állítmányi szerepű pedig aktív órtemű.4 A mondatrész szerep (és az 1 Az elég használatára vonatkozólag vö. KÁROLY: MNy. LLT, 435—7 2 Igének is, igenévnek is vehető kódexbeli példákat idézek ,,Igen évrendszerünk..." című munkámban (129. 1.). 3 A sokat látott ember, sokat tapasztalt férfi-íélék kivételek, ezekben az igenév aktív értelmű, de ezek ritkán fordulnak elő (vö. KÁROLY i. m. 113), és az istenadtaíéle szerkezetben nem lehetségesek. 4 A szenvedő alakú ige -tt formánsos származéka állítmányi szerepében is paszszív értelmű (Az ügy elvégeztetett), a szenvedő képzős igei vagy igenévi alakulatokkal azonban most nem foglalkozom, mert a mi istenadta-íéle szerkezetünkben ilyenek nem fordulnak elő. Ennek is van oka, lásd később.
