Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)
Tanulmányok - Vértes Edit: A birtoklás fogalmának kifejezései a finnugor nyelvekben 102
A BIRTOKLÁS FOGALMÁNAK KIFEJEZÉSEI A FINNUGOR NYELVEKBEN 119 igényli a birtokon a személyragot, mint a többi névszó birtokosként használva.42 Az indoeurópai nyelvek birtokos szerkezeteiben akár birtokos névmással, akár bármilyen más névszóval jelölik a birtokost, magán a birtokon semmilyen morfémát nem alkalmaznak, a birtokviszonyt mindig csak a birtokos mutatja. A finnugor nyelvekben viszont, mint láttuk (III), létezik ugyan jelöletlen birtok, de igen fontos a birtokos személyragozás szerepe. A személyes névmás, ill. annak génitivusa egymagában a finnugor nyelvekben nem felel meg az indoeurópai birtokos névmásnak, hanem csak a birtokon kitett birtokos személyraggal együtt.43 Minthogy a birtokviszony jelölése a finnugor nyelvekben többnyire a birtokon és részben a birtokoson is történik,44 az indoeurópai nyelvekben viszont kizárólag csak a birtokoson, ezért abban az esetben, ha a birtokos L, 2. vagy 3. személy, nem lehet a finnugor nyelvekben olyan értelemben jelzői használatú birtokos névmásról beszélni, mint az indoeurópai nyelvekben. Ha meg akarjuk ,,az én házam" stb. esetében a birtokos névmás kifejezést tartani a finnugor nyelvtanokban, akkor per definitionem meg kell állapítani, hogy az nem azonos az indoeurópai birtokos névmás fogalmával. Azonban sem tudományosan, sem pedig gyakorlatilag nincs szükség ilyen finnugor birtokos névmás fogalmának a bevezetésére, hiszen — mint láttuk — a finnugor személyes névmások ugyanúgy viselkednek a birtokos szerepében mint a többi névszófajták.45 A fentiek újabb példát szolgáltatnak arra, hogy ,,le schéma européen de la classification des mots n'a pas une valeur universelle" (BRONDAL, i. m. 223), nem lehet az indoeurópai nyelvtani terminológiából mindent változatlanul az uráli nyelvekre is alkalmazni. 1955. szeptember. VÉRTES EDIT rendszerétől eleve is várható, ,,denn die plurale der pronomina sind doch keineswegs in ein und dieselbe reihe mit den pluralen der anderen nomina zu stellen (RAV., FUF. XXVT, Anz. 3, vö. még FUF. XXVII, 98. jegyz.). 42 Ez a megállapítás nem mond ellent RAVILA eredményeinek (Zur Gesohichte der Deklination der Personalpronomina in den uralischen Sprachen, SUSToim. XCVIII, 311 —323), mert nem a személyes névmás ragozására vonatkozik, hanem kizárólag arra, hogy a személyes névmás a birtokos szerkezetekben ugyanúgy vesz vagy vehet részt az uráli nyelvekben, mint a töbjpi névszó. 43 Az észtben s egyes finnségi nyelvekben a történeti időkben kopott le a birtokos személyrag a birtokról. Ezekben a nyelvekben viszont, mint láttuk, kongruencia szempontjából viselkedik másképpen a finnugor személyes névmás genitivusa, mint az indoeurópai birtokos névmás. 44 RAMSTEDT (SUSToim. Cl V/2, 25 — 28) szerint az altáji nyelvekben a gen. ősi jele -n (25), de a birtokviszony szintaktikai úton is kifejezhető vagy minden jel nélkül, összetételszerűen, vagy ,,sehr gewöhnlich wird das Genitivverháltnis so wiedergegeben, dass dasjenige Wort, das den Besitzer bezeichnet, im Nominativ steht, der Besitz aber mit dem Possessivsuffix der betreffenden Person versehen wird" (28). 45 Ha valamelyik finnugor nyelvtan a személyes névmás genitivusáról azt írja, hogy az helyettesíti a hiányzó birtokos névmást, avval lényegileg egyetérthetünk, különösen, ha a szerző kellőképpen kifejti a birtokos személyragok szerepét is.
